Orlandó

Adós vagyok még Orlandóval: ezt röviden le is írnám akkor. A hotel az szuper fantasztikus volt, egy kicsit talán túlzás is, a JW Mariott volt a neve. A város szélén volt, és onnan csak taxival vagy mondjuk saját autóval lehetett bárhova elérni - gyalog úgy tíz-tizenöt percre volt egy üzlet, de nem lehetett oda elgyalogolni, mert autópályán kellett volna átgyalogolni. Nos, erre nem válalkoztam, ehelyett a hotel előtti méter magas medencében lubickoltunk az osztrák és a török kollegával.

Az eseményről a tudósítás egészen jóra sikeredett, készítettem videofelvételt mobilommal, azt feltettem a YouTube-ra, belinkeltem a hírhez - meg is dicsért érte a főnök, a PR-esek, mindenki. Mindenkinek tetszett.

Az út visszafele olyan semmilyen volt. New Yorkban ültem fel a párizsi gépre, hat és fél óra alatt ott is volt. A gépen aludtam egész végig. A Charles de Gaulle-ra késve érkezett - késve indult eleve a gép - ott pedig sikeresen lekéstem a csatlakozást. Nem fizettek semmit, de nem is érdekelt, mert a délután ötórási járat helyett az egyórási Malév gépre tettek fel, így három órát kellett csak késlekedni. A csomag persze nem érkezett meg, minek is, másnap reggel hozták ki a lakásra. Kicsit megviselet állapotban érkezett, de ez van...

Ja fotókat a Picasaweb-re tettem.

Repülőút

A hotel és környéke

Shrek