Bobozás Sástón és a sebesült

Az történt, hogy Emese, aki Zsolt barátnője, akarom mondani felesége, csak több ideig volt neki barátnője, mint felesége és ezt úgy megszokja az ember, hogy ne áll rá a szája a másféle emlegetésre, szóval Emese - akinek az esküvőjén is jártunk és írtam is róla - kiderítette, hogy a Mátra szívében, Sástón megnyitották a bobpályát. Rendes marketingeshez méltón úgy döntött, ez érdekes lehet és elhívtak bennünket is és hát elmentünk. Vasárnap, vagyis a hétfői ünnepségek és tankelköltések előtt voltunk ott.

Mivel Emese és Zsolt autója nem indult, a kis Matizba zsúfolodtunk be, és azzal mentünk el oda. Először megálltunk a házunknál, megmutattuk nekik is, és azután meg elmentünk a bobozós helyre. Naagyon szuper volt, tíz menetre fizettünk be, a végén a két bobot összetoltuk szinte és úgy suhantunk le. Emese erről készített egy kis videofelvételt is, amit feltettem a You Tube-ra, és ha minden sikerül, ide is belinkelem. A kiáltozások Emesétől származnak, előttük mi suhanunk lefelé.

Egyébként mindenkinek szívből ajánlom, jó a levegő, a kolbász olcsó, van 300 forintért kürtős kalács és 50 forintért tiszta véce, 4800 forint volt két személynek az egy bob tíz alkalmas használata, igaz a 300 forintos parkolást már nem igazán értem, talán örvendeniük kéne, hogy a régi kőbányát valamire még használni tudják... de ez nem tart majd vissza attól, hogy még egyszer menjünk odafelé.

Ja itt kell megemlítsem, hogy szerkesztőségünknek hősi sebesültje van, hétfőn Balázs kollégánknak kezéből kilőtték egy könnygránáttal a mobiltelefonját, és ezzel a mozdulattal el is tört a jobb nagyujja. Négy ujjával (plusz még a bal kezén öttel) még tud gépelni, érdekes jelenség - azt biztos. Nos Balázs kitartás meg minden, a seb begyógyul :-D.

Égi játék festékkel

A Sony megint elengedte fantáziáját és kinyitotta pénztárcáját, a színes gumilabdás reklám után elkészítették a legújabbat, melyben millió liternyi festéket szórnak szét egy skóciai panel körül: légi parádét csinálnak a színes festékekkel.

Arról nem olvastam, hogy a reklám mennyivel dobta meg a Bravia eladásait, az biztos, hogy a gumilabdák és a festék robbanás azért olyan jó, mert mintha gyermekkori álmaink válnak valóra. Színes lufikkal is kezdhetnek valamit, vagy színes vattacukorral, vagy habos süteményekkel - ebéd után vagyok, mégis étel körül forognak gondolataim??? :-)

Szóval hajrá Sony. Szépet alkottatok. Aki még nem látta itt megnézhető a színes festékes reklám, itt pedig a színes gumilabdás reklám.

Mobilok, csonttörés, Afrika

Ez a hét a mobiltelefonok jegyében telik el: érkezett egy Motorola KRZR K1-es telefon, ami olyan szép és szeretem, de 129 ezer forintért nem kell. Akkor kaptam a Nokiától ugyancsak tesztelésre egy 6288-ast, ami olyan érdekes jelenség a Nokia telefonok körében, fura volt azt biztos.

Ma pedig volt egy délutáni sajtótájékoztató, ahol a Nokia bemutatta a divattelefonjait, a L'Amour kollekció legújabb tagjait. Ott volt a telefonok tervezője is, egy kicsit visszafogott, fiatal, megszeppent leányzó, aki mert álmodozni. És érdekes készülékeket alkotni. No meg kijött a hír, hogy az LG kiadta csokoládé telefonját követő telefont, a z acélból készült, rögtön csodának kikiáltott készüléket. Hiszem, ha látom, de tény, hogy a LG csokitelefon igen szépre sikeredett. El is adtak belőle világszerte négymillió darabot.

Akkor még a csonttörésről is beszéljek: Afrikában (a harmadik szó a címből is terítékre került), szóval Afrikában a mobiltelefonok szédítő sebességgel terjednek, a hálózatépítők nem tudják őket utolérni (a vezetékes telefon ott ritkaság), ezért az emberek a legmagasabb fára kapaszkodva próbálnak jelhez jutni és telefonálni, ennek gyakran a fáról való leesés és csonttörés az eredménye. Ha nem hisztek nekem, itt az eredeti BBC cikk, enjoy!

A csokitelefon:

Más ember lettem

Más ember lettem, de csak pár percre, amíg nem tisztáztam, hogy mennyit is kell fizessek az ELMÜ-nek. Ugyanis az van, hogy ahol lakunk bérben, ott semmi sincs a mi nevünkön, sőt mi hivatalosan nem is ott lakunk, de azért mi fizetjük az áramot, gázt, közös költségeket, telefont. Ha eddig valamelyik szolgáltatóval volt valami gond - a Matávot kivéve, aki a kezdet kezdetétől csak M. Mónikával, vagyis a tulajdonossal volt hajlandó üzletelni - akkor felhívtam őket, bemundtam az ügyfélszámot, és megérkezett a válasz. Gondoltam így lesz most is az ELMÜ-vel, de nem.

Végre felveszi a sokadik telefoncsörgés után a néni a kagylót, elmondom, hogy mit akarok, mi az ügyfélszám, és errefel a kérdés, hogy én vagyok M. Mónika? Mondom nem, mi csak béreljük a laksát, de mi fizetünk mindent, mivel a tulajdonos nincs Magyarországon, mi intézünk mindent már évek óta. A néni ekkor: az adatvédelmi törvény miatt nem adhatok ki bizonyos információkat, Ön mire kíváncsi? Hát arra, hogy miért kell ennyit és ennyit fizetni - mondom én. Errefel a néni, sajnos ez titkos.

Telefon letesz, elképedek, és végiggondoltam lehetőségeimet: vagy zaklatom a tulajdonost egy meghatalmazásért, amit nem is tudom még milyen úton és milyen formában, hova kell eljuttatni, vagy tárcsázom újból a számot és hazudok. Hát a könnyebb utat választottam, felhívtam újból az ügyfélszolgálatot, és akkor azt mondtam, hogy M. Mónika vagyok, ezt és ezt szeretném. Sikerült is olyan megoldást találni, amivel mindenki elégedett volt. Hát ennyi. Itt könnyítettem a hazugsággal terhelt lelkiismeretemet, hazudtam, hogy ki tudjam fizetni az ELMÜ számlát. Remélem áldozatomat a társaság a megvilágosodott edison díjjal értékeli majd :-D.

Egy kis matek

Még a nyáron érkezett Tibitől, azóta őrizgetem, hogy valamikor felteszem mejd, hát itt az ideje.











Hát ennyi.

Itt az ősz

Ha valaki nem tudta volna, itt az ősz :-D. Szeptember kegyes volt hozzánk, meleg napokkal vidított életünket, októberben viszont már hűvősebb van, a gázfűtést elindítottuk, hogy ne fázzunk esténként.

Az ősszel rengeteg munkánk is van: Tibi késő estig bütyköli az újabb kampányokat, én meg rohangálok sajtótájékoztatóról sajtótákékoztatóra, interjúra, találkozóra. Két tesztkészülék is van nálam, várja, hogy megírjam mit gondolok róla, le kell adni egy csomó cikket. Nem unatkozunk majd az elkövetkező időben az biztos. Szinte irigylem azokat a nyugis augusztusi napokat, amikor semmi tennivalónk nem volt, csak híreket gyártani az online felületre és alaposan előkészíteni a kéthetente megjelenő lapot.

Hát ez egy ilyen semmitmondó bejegyzés.