2006. január 10., kedd

Libabőrös hírek

netezgetés közben folyik a háttértelevíziózás, a tévében a hírek mennek, és hirtelen egy mondat. miatta futkos a hideg a hátamon, libabőrös vagyok hosszú ideig, azt mondaná az ember, ilyen csak egy rózsaszínű holywoodi pletykaszószos filmben hallani: az amerikai bányában rekedt bányászok eldöntötték, hogy megmentik 27 éves társukat, így neki adták légzőpalackjaikat, hogy ő legalább élje túl a tragédiát (még most is futkosnak a bogarak a hátamon, ahogy ezt írom). A fiatal bányász túlélte. A városka az egészségéért imádkozik. Ő vajon hogyan fog ezzel megbirkozni: önzetlen kollégáinak köszönheti életét, képesek voltak felülemelkedni az élet nyomorúságán és kijelölni egy embert, aki túlélte a tragédiát. Hogy aztán elmesélhesse mindenkinek. Tisztán rózsaszínű holywood. LE A KALAPPAL ELŐTTÜK! ISTEN ADJON NEKIK NYUGALMAT HALÁLUKBAN! Rászolgáltak.

2006. január 3., kedd

Boldog új évet mindekinek!

Kivéve annak a szaros fehér furgonosnak, aki rámdudált és beintett nekem a tegnap. Hűűű, de bepöccentem... megyek át egy kis gyalogátjárón, abból a típusból, ahol kanyarodnak rá az autók. Egy bunkó mercis mobilozó észre sem vesz, hogy mennék át, még nem is indexel, de mivel látszik kilométerekről, hogy bunkófon nőtt a fejéhez, nem igyekszem, állok az átjáró közepén. Másosik autó huuuus át utánna... harmadik autó előtt, ami egy kis fehér teherszállító belódulok, a másik sem látta, hogy ott állok a Kresz szerint elsőséget engem illető átjárón, és befékez... Épp átérek, utánna egy kis autó már a piroson csusszan át. Megyek közel az úthoz, mert a járdát építik, mikor a stoppnál reked fehér kis teherszállító sofőrje rámdudál és bemutat. Mellette ül a felesége és kisgyermeke, bekötve mind a ketten, mert talán a büntetést nem akarja kifizetni, nem másért. Felmegy a pupám és megkérdem, hogy ÉÉÉN? vagyis RÁÁÁM?? RÁÁÁM dudáltál?? A láthatóan ideges sofőr bólint, hogy persze, persze, mivel én merészeltem átmenni a szabályos átjárón, őneki még egy percet tovább kell várakoznia gyűlölt feleségével és ordítozó kölkével a stoppnál - vagyis közlekedési lámpánál.
Utánnaordítom, hogy francokat, én szabályos gyalogos vagyok, ne álljon má neki feljebb... de nem mutatok vissza, mert azt a gyermek is látná... húú hogy szeretném, ha lenne egy olyan eszköz, amivel távolról is, a járda mellől pofon lehetne csapni az ilyeneket... de megszaporodnának a peres eljárások.... :-)
Szóval, így indult az évem, ennek ellenére, BÚÉK mindenkinek!!!