Nyugis hétköznapok

Olyan jó itthon lenni :-D. Na jó, most hogy itt a nyár és csak kéthetente van lap, kicsit nyugodtabb az életünk. Ma csak egy Dell boltmegnyitón jártam - majd a végén van róla videó - csak egy tűzriadót éltünk túl - na jó ez előre bejelentett próba volt - itthon meg csak a házat szedtem össze, takarítottam, kicsit főztem - na jó csak rántotta volt ez a nagy főzés. Aztán meg kicsit elmentünk a Kikába, ahol függönyt vásároltunk, meg tépőzárat. Aztán meg haza. Itthon sok barackot ettem, kicsit unatkoztam a tévé előtt, majd eldöntöttem, hgoy frissítem egy unalmas bejegyzéssel a blogot - ha már nyár van és meleg - na jó annyira nincs is meleg, mint a múlt héten.

Hétvégén megyünk Balatonra, biciklizünk majd, készítek jó sok fotót remélem.

Nos ennyi. Legyetek jót!

Mars és Halal

A gépen Las Vegasból New York felé, a nevadai hegyeket és sivatagot filmeztem kicsit telefonommal, érdekes marsbéli táj tárult a szemem elé. Azt mondják a Halál Völgye ennél rémísztőbb:



A New York-i kényszerpihenő reggelén sétáltam egyet az autópálya felett átmehettem egy hídon, ott volt egy hot-dog árus:



A többi képeket rövid kommentárral a PicasaWeb-re töltöttem fel, kattintsatok ide, jó szórakozást!

Enikő nyer pénzt Las Vegasban

New York és naplemente a gépből

Életem és halálom története

Életem legrosszabb útja volt Las Vegasból New Yorkba. Minden reggel kezdődött, úgy ötórai alvás után reggel négykor felébredés, ki a szálloda elé úgy 4,45 körül, vártam a shuttle buszt, amire a jegy megvolt. A szálloda előtt lassan megvilágosodott, miközben egy hölgy kétségbeesett Help, help kiabálására a szálloda előtt a taxikat terelgető emberek megállítanak egy taxis, a nő odaugrik és magyarázkodik. Hogy miről folyt a vita, nem tudni, mert messze voltak tőlem, de odamentek a rendőrök is vagy a szálloda egyenruhás biztonsági emberei is.

Ezzel eltelt egy kis idő, lefilmeztem a szép olasz dallamokat, majd 5,15-kor eldöntöttem, hogy ez a busz nem jön. Megkértem a concierge-t telefonáljon az érdekemben – ő tudja a szlenget és érti is – neki azt hazudták, hogy öt óra öt perckor volt ott a busz, mire a srác, hogy de hát ő is látta, hogy ott voltam és nem jött semmi autó, errefel zenét nyomtak be. Megköszöntem segítségét, mondom taxival kimegyek… Ki is értem időbe, 15 dollár volt a fuvar, a Delta pultnál hosszú sor, amit kiállok. Starbucksnál vásárolok egy szendvicset, mondván a gépen édes és ehetetlen ételt kapunk. Hiba volt megvenni de meg is enni. Gép késve indul fél órával – ez van – a gépen elkezd fájni a fejem, a hasam sem volt jól, kicsit próbálok aludni nem segít, tükörbe nézek halálsápadt vagyok. Végül feladom, mosdóba be, ujj le a torkon, szendvics a vécébe, Enikő megkönnyebbül. Iszom egy Sprite-ot, ez tartja benne az életet még öt órán át. A gépnek sikerül még egy fél órás kését összehoznia, a repülőtéren csigalassúan nyílnak ki az ajtók, öt órakor száll fel a budapesti járat menetrend szerint – én és másik két idősebb úriember öt óra öt perckor vagyunk a kapunál – gép sehol. A 11-es kapuhoz irányítanak, ahol a fél Las Vegas-i gép toporog: ott már nagyon fáradt és elhasznált vagyok. A cérna akkor szakadt el, amikor egy igen dühös néger odajön és ordítozik afrikai akcentussal, hogy ő ötezer dollárt fizetett a jegyért és ő haza akar menni. Errefel én sírni kezdek. Két alkalmi ismerősön megijed, mondom csak egy kis türelem, lenyugszom majd. Sajnos nem utazunk csütörtökön haza, szállodába küldenek háromszor hét dollárról szóló voucherrel. Kiszúrták a szemünket. A csomagjainkat nem kapjuk kézhez, egész Budapestig be vannak csekkolva. A Delta képviselet ad nekünk egy kis készletet, benne borotva, fogkefe, fogkrém és egy trikó – egynapos túlélőcsomag. A Ramada Plaza nevű szálloda színvonalán van mit javítani, de egy csillagot kap tőlem pluszba, mert van ingyen wi-fi. Első dolog vacsorázni megyünk, ott kiderül a hét dollár semmire sem elég, még egy hamburgerre sem. Tolmácsolási szolgáltatásaimért cserébe az egyik idősebb úriember meghív a svédasztalos vacsora árából fennmaradó 19 dollárra. A sajtos lasagne meg a milánói penne isteni volt, jól esett, a hal meg a rizs nem volt a legfrissebb. A hotelszoba kicsit füstös szagú, de nem tűnik fel a második perc után. A fürdőszoba sem az a steril hangulatot kelti, fürdeni, tusolni nem merek – a szendvics után óvatosságom mindenre kiterjed. Este elalszom gond nélkül, reggel négy körül jönnek az sms-ek, de nem zavarnak túlságosan. Reggel felhívom interneten keresztül Editet, édesapámat, anyukám mobilja kikapcsolva. A Skype-on kipanaszolom magam Renátának, Joelnek, mindenkinek, akinek csak lehet. A panaszáradat után reggeli – a kávét kitöltik, és mire a svédasztaltól az asztalomhoz érek, már vár is a számla. A hét dollár most is csak borravalóra elég. A pénztáros néni elveszi a számlát, rátettem a kártyámat, olyan szerencsétlenül veszi el, hogy a kártya eltűnik felülről, miközben egy másik vendégnek ad egy számlát. Két percig keresi, én ott állok, hogy én odaadtam a kártyát, anélkül nem megyek sehová, ha kell holnap reggelig ott ülök. A kártya a telefon alól előkerül – hogy szélhámosság akart lenni vagy sem nem tudom, elbizonytalanít a néni, mert 12,75-ről szóló számla helyett az SMS 14,55-ről szól. Gyorsan majd kétdolláros borravalót is hozzászámolt. Nem szólok semmit, örvendek, hogy megvan a kártya.

Ezután beszélek csak Edittel, mert neki is elmesélem ezt a történetet és ő is mondja, hogy igen, itt fordult a szerencsétlenség szerencsébe. És igaza van, a repülőtérre időben, meg fél kettőre kimegyünk, kapunk jegyet, azt ígérik meglesz a csomagunk is, majd a gép időben előáll, elindul, fél órát azért még áll a kapunál – mondjuk is, hogy azért megvárhatott volna minket a tegnap az a fránya gép. A gép nincs teljesen tele, a légikísérő szerint 15 ülés üres, én kiszúrok két üres helyet, ami az Exit kijárat mellett van, lábamnak annyi a hely, mint a pelyva :-D. Nem vagyok álmos, ezért előveszem a szép kis gépem, kiöntöm megnyugodott lelkem magyar idő szerint 4,26-kor.

Mivel Tibi Kolozsvárra ment, ez lesz az első alkalom, hogy otthon nem vár senki. Fura lesz. Videók és fotók a következő postban.

Műgondolás

Bár nem írtam semmit az első napról - fáradt voltam, de nagyon, a hotelben gyakran eltévedtem így eléggé körbejártam a helyet - írok a mostani, második napi állapotomról. Kint döglesztő meleg van, a hivatalos adatok szerint 36 fok, de valahogy ez a sivatagi nap sokkal erőteljesebb.

Nagyon kitalálták ezt a Las Vegast: konfereciákon nappal az emberek, nem mernek elcsámborogni, kint mászkálni, mert a nap általi halál fenyegeti őket. Az emberek inkább a sötét, légkondicionált termekben ülnek, hallgatják az előadásokat, melyek unalmasak lehetnek, de érdekesek is - most unalmas. Estére már elfáradnak, és mivel a kaszinó útban van a szobák felé, nem lehet kikerülni, inkább leülnek egy félkarú rabló vagy egy pókerasztal, rulett mellé. Szóval ki se kell menni a természetbe - mert nincs is természet. Csak por van, homok és erőteljes napsütés.

És akkor megcsinálják ezeket a mesterséges helyeket, ami például Velence is lehet - éneklő gondolásokkal, jellegzetes boltokkal, pontosan lemásolt emlékművekkel, festményekkel és utcai kövekkel, még valószínűtlenül kék éggel. Még olyan is van, hogy a fedett területen lévő vendéglőnek terasza van, ahovan az emberek kiülhetnek, és olyan mintha kint ülnének a levegőn, és van belső része is a vendéglőnek, ahol tehát kétszeresen fedettek vagyunk :-D. Szóval nem kell kilenc-tíz-tizenöt órát utazni Európába, ahol nincs légkondi, ahol néha büdös is van az utcákon, meg nem beszélik a nyelvünket, nem férünk be a szűk európai autókba - elég eljönni ide, Las Vegasba és a biztonságos területen, hideg levegőben dideregni. Erről szól talán a lenti videó. A kaszinó részét este részletesen lefilmezem. Még nem játszottam.

Érkezés New Yorkba

Az út New York-ig határozottan kellemes volt. A gép időben, 13,25-kor indult Budapestről, nem voltam fáradt egész úton, a gépen kiolvastam a fél HVG-t, a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet átlapoztam (ebből kérem pártpreferenciát nem leszűrni), átolvastam a Financial Times-ot, a International Herald Tribune-t és még egyet amire nem emlékszem. Azután elővettem a kis tábla pc-t – a környéken ülő Disneylandbe utazó kislányok mind elájultak, hogy miket tud a gépem, hogy milyen szép és hogy nekik is kell – és befejeztem egy cikket, amit a szerkesztő még nem is tudja, hogy van. Azután meg a gép egy órával korábban érkezett meg a repülőtérre, kiálltam a hosszú sort az immigration-nál, ahol az officer rögtön sorolni kezdte a panaszait a Vistával kapcsolatban, amikor megtudta, hogy számítástechnikai lapnál dolgozom: hogy megvette a Home Editiont, de nem szerette, azután upgrade-olt az Ultimate Edition-re, de sajnos még nincs meg az összes driver rá, így még várnia kell. Azután elmesélte, hogy a négy giga memóriájából, csak 2 és valamennyit ismer fel az operációs rendszer – ó bárcsak nekem is ilyen problémám lenne, a munkahelyi gépbe alig tudtam szerezni még 256 RD-Ram-ot, Sa.Joe volt az, aki megmentett és így most fél gigával vagyok, de sokkal jobb most az XP. Számítástechnikához nem értőktől elnézést kérek a sok technikai káromkodásért.

Szóval miután mindezt megtudtam, sorba álltam, hogy átvilágítsanak, mikor a járatokat kijelző táblán megjelent a következő képernyő:

Delta

Most már tudjuk mit használ a Delta New Yorkban, meg van a nagy titok. Azért kínosak ezek a képernyők…

Na jó azután meg kis séta a terminálba, a kettesre érkeztem és innen is megyek tovább. Vásároltam kólát megettem egy almát, Tibinek vettem a kedvenc csokoládéjából – Almond snickers, ami csak itt van Amerikában.

Ja, a gépen újból tüzetesen átnéztem a Sky Mall reklámújságot, és hát még nem hoztam el a lapot, de azt eldöntöttem, hogy ha nagyon fogok unatkozni, ennek külön blogot csinálok, hetente felteszek onnan egy-egy érdekes praktikus – néha őrületes – terméket, amire a nagy amerikai piacon van kereslet.

Itt a kettes kapunál nincs használható internet, ezért legkésőbb kedden reggel a konferencia helyszínéről felteszem. Remélem. De ennek megírásával is eltelt még tíz perc, a menetrend szerint tíz perc múlva beszállás, majd 19,35-kor indul a gép. Las Vegas-i idő szerint kilenc körül érkezünk meg, most kiszámolom mennyi az időeltolódás: Budapesten éjjel egy óra van, Las Vegasban délután négy, kilenc óra az eltérés, hát majd csak kibírom valahogy :-D

Most látom a kijelzőn, hogy 8 óra öt percre tolták ki az indulást… ennek nem örvendek… de hát ez van mit tehetek.
Update 1: Amíg elmentem a wc-re, addig elfoglalták a helyemet, így most kénytelen vagyok a földön üldögélni.

Update 2: Csak most jöttem rá, milyen rettenetes moraj és háttérzaj van itt. Erről felvételt készítek…

Update Las Vegasból: miután 8,45-re változtatták az indulás időpontját, a gép talán két órát várakozott a felszállásra (időközben aludtam is), az ágyba reggel 3-kor érkeztem meg. Hatkor volt az ébresztő :-D

A világ legnagyobb hűtőmágnese

Igen, a mi házunkban található a világ legnagyobb hűtőmágnese. Állításomat - ami ugyan Tibi agyából pattant ki - képpel is alátámasztom, itt alant látható. Történt ugyanis, hogy egy Ericssonon kiránduláson voltunk, mi szálltunk le utolsóként a buszról, a Déli pályaudvarnál, az Ericssonos sajtós lány viszont a buszon felejtette ezt a két táblát. Elhoztam, majd odaadom nekik. A táblák hátán mágnes van, hogy jól tapadjanak, és a legnagyobb fémfelületek egyike a házban a hűtőszekrény. És tapadtak.

Tibóca bloggol!!!

Tibikém elhatározta, hogy legyen neki is blogja. Egyelőre csak a layout van meg, meg a cím, egyetlen post sincs, de reménykedem, hogy hamarosan lesz. Minél több.

Egyébként itt olvasható. Bekerül az oldalsó linkekk közé is.

Tibi a falra mászik

Voltunk az Ella family napon - a Kamaraerdőben. Biciklivel mentünk, jó sokat kerestük hol is van ez a Kamaraerdő. Végül az út széli lányok világosítottak föl, hogy négy buszmegállóval lentebb van a helyszín.

Ezen a helyen volt minden: sportolás, lehetett lubickolni is, mi hűtőmágnest készítettünk, frizbiket dobáltunk. Ja Tibi falra is mászott, erről készül YouTube videó. Majd volt Groovehouse koncert, Gáspár Lacit nem vártuk meg.

Visszafelé kicsit másfelé mentünk, és kiderült, hogy eléggé egyszerűen el lehetett volna másik úton oda jutni - csak nem tudtuk, hogy ott van bicikliút. Örömlányokat nagyon sokat láttunk, de mivel szombat este és várossszéle volt, nem meglepő.

Itt jön Tibi:

The groove és az angol fociválogatott

Londonban is jártam ám a múlt héten, ezért nem értem rá a blogomat frissíteni. A Dell a The Groove nevű helyre vitt, London mellé, ott volt egy nagy angol kert, golfpályával, esővel és angol gyeppel. A pr-es lányok izgulva mesélték, hogy ott van az angol ficoválogatott és hogy Beckhamre a testőrök vigyáznak. A testőröket láttuk, jól végezték munkájukat, mert a focistákat nem.

Útban hazafelé a taxis meséli, hogy a focisták azért vannak ott, mert mérkőzésük lesz. Kérdem én kissé szendén: talán v alami fontos mérkőzés lesz az? Errefel a taxis majdnem röhögve: ja csak a brazil válogatottal játszanak pénteken. És következő héten az észtekkel európai bajnokság mérkőzést.

Akkor még nem tudtuk, hogy a gépünk nyolc óra helyett fél tizenegykor indul, kaptunk öt font elköltendő pénzt féjdalomdíjként, de mit értem vele, másnap hulla fáradt voltam. Ja és akkor történt a welcome to istambul is. Lásd lentebb.

Orlandó

Adós vagyok még Orlandóval: ezt röviden le is írnám akkor. A hotel az szuper fantasztikus volt, egy kicsit talán túlzás is, a JW Mariott volt a neve. A város szélén volt, és onnan csak taxival vagy mondjuk saját autóval lehetett bárhova elérni - gyalog úgy tíz-tizenöt percre volt egy üzlet, de nem lehetett oda elgyalogolni, mert autópályán kellett volna átgyalogolni. Nos, erre nem válalkoztam, ehelyett a hotel előtti méter magas medencében lubickoltunk az osztrák és a török kollegával.

Az eseményről a tudósítás egészen jóra sikeredett, készítettem videofelvételt mobilommal, azt feltettem a YouTube-ra, belinkeltem a hírhez - meg is dicsért érte a főnök, a PR-esek, mindenki. Mindenkinek tetszett.

Az út visszafele olyan semmilyen volt. New Yorkban ültem fel a párizsi gépre, hat és fél óra alatt ott is volt. A gépen aludtam egész végig. A Charles de Gaulle-ra késve érkezett - késve indult eleve a gép - ott pedig sikeresen lekéstem a csatlakozást. Nem fizettek semmit, de nem is érdekelt, mert a délután ötórási járat helyett az egyórási Malév gépre tettek fel, így három órát kellett csak késlekedni. A csomag persze nem érkezett meg, minek is, másnap reggel hozták ki a lakásra. Kicsit megviselet állapotban érkezett, de ez van...

Ja fotókat a Picasaweb-re tettem.

Repülőút

A hotel és környéke

Shrek

Welcome

Nem tűntem el, csak nincs sok időm írni ide. De rövid kis vicces történetet hadd írjak le: május 30-án a Londonból két és fél órás késéssel induló British Airways gépe leszáll Budapesten. Hajnali két óra körül van. A pilóta a szokásos üdvözlő szövegét mondja: we landed, welcome to Istambul .... óriási kacaj a gépen ... ööö welcome to Budapest. Ő is emberből van.