El hát, bizony. Egy kedves lány vette meg, aki a szilágyságból származik, vagyis erdélyi. Azért, hogy tudjon vele munkába menni és hogy tudjon vele haza utazni a szüleihez. Így hát a Matiz jó kezekbe került. Hogy mennyire szerettük és szeretjük az autót, az a fenti fotón is látszik. Öt évig hordozott minket előre-hátra-jobbra-balra. A vételár igaz nem egymillió forint, sem pedig kilenszázezer forint, hanem 850 ezer forint és egy üveg Teleki vörösbor volt.
Ja és a másik nagy hír: megkerült a személyim és a lakcímkártyám. Valahogy eljutott a nyugdíjbiztosítóhoz, fogalman sincs hogy, onnan pedig egy hivatalosnak látszó papír társaságában tértivevény és ajánlott levéllel elküldték postán. Millió millió millió köszönet érte!!!
2007. február 26., hétfő
2007. február 20., kedd
Grey's Anatomy
Vagyis magyarul Grace klinika (hogy ezt a fordítót, aki kitalálta honnan szalasztották?). A hír ezzel kapcsolatban, hogy tegnap este elkezdtem nézni. Két évadja van meg DivX-ben, az első évadot kiírtam DVD-re és este unalmamban elkezdtem nézni. A tévében nem követtem, lesajnáltam, hogy a Vészhelyzet vagyis ER újabb klónja. De nem! Viccesebb, sokkal érdekesebb, frissebb, a karakterek érdekesek - vagy talán az ER fáradt el és vált vég nélküli szappanoperává?
A legviccesebb karakter Miranda Bailey, akit a gyakornokok náciként emlegetnek, errefel kiderül, hogy egy néger néni, aki szókimondó és fáradt és aki sokat dolgozik. Persze van a sorozatba néger sikeres sebész, kínainak nézett koreai származású amerikai, szépségkirálynő, kicsit mamlasz fehér férfi, szívtipró ügyeletes férfi - szóval mindenkit megszólítanak. Nem tudom az RTL-en mennyi ment le a sorozatból, de nővérem segítségével a harmadik évadot is meg fogom tudni nézni. Szóval Grey's Anatomy rajongó lettem... Agymosó pihenésnek és kacaj kúrának ajánlott.
A kedvencem:
A legviccesebb karakter Miranda Bailey, akit a gyakornokok náciként emlegetnek, errefel kiderül, hogy egy néger néni, aki szókimondó és fáradt és aki sokat dolgozik. Persze van a sorozatba néger sikeres sebész, kínainak nézett koreai származású amerikai, szépségkirálynő, kicsit mamlasz fehér férfi, szívtipró ügyeletes férfi - szóval mindenkit megszólítanak. Nem tudom az RTL-en mennyi ment le a sorozatból, de nővérem segítségével a harmadik évadot is meg fogom tudni nézni. Szóval Grey's Anatomy rajongó lettem... Agymosó pihenésnek és kacaj kúrának ajánlott.
A kedvencem:
2007. február 14., szerda
Túl az ezren
Nahát, amióta feltettem a számlálót az oldalamra, azóta ezer ember látogatott el ide. Tudom az emberek között szép számmal vagyok én is, vagyis hogy én is generáltam egy kis látogatottságot :-D De szép lett ez a mondat. Szóval vállon veregetem magam, hogy né te, van egy két ember, akit érdelek mit írok, néha talán el is olvassák azt, halálra unják magukat, és aztán soha többet nem látogatnak vissza az oldalra. De ki a fenét érdekel ez...
Más: elvesztettem ma a személyimet és a lakcímkártyámat. Ügyes vagyok, nemde? Vajon hány céget alapítanak nevemre és veszek fel az államtól és cégektől kenőpénzeket? Vagy talán egy jótét lélek vette fel a földről a kis fekete tokot és elpostázza azt nekem? Fene tudja. Én minden esetre holnap reggel bejelentem, hogy nincs. Biztos, ami biztos.
Más: elvesztettem ma a személyimet és a lakcímkártyámat. Ügyes vagyok, nemde? Vajon hány céget alapítanak nevemre és veszek fel az államtól és cégektől kenőpénzeket? Vagy talán egy jótét lélek vette fel a földről a kis fekete tokot és elpostázza azt nekem? Fene tudja. Én minden esetre holnap reggel bejelentem, hogy nincs. Biztos, ami biztos.
2007. február 5., hétfő
A múlt
Az Erdélyben nevelkedett, szocializálódott, solyómkodott, pionyírkodott és utécsistáskodott embereknek ajánlom a következő linket: La trecut.
A blogon sok-sok ember jegyzi emlékeit a közös múltból. Mert a fogyasztói társadalomtól megkímélt kommunizmus áldása az volt, hogy ugyanazokat az eszközöket volt kénytelen használni mindenki. Egyféle szappan, egyféle sampon, egyféle íróeszközök, iskolai ragasztó, rágógumi, nápolyi szelet - vagyis bobszelet - volt kapható az üzletbe. Nyilván a szerencsésebbeknek a külföldi rokonság küldte az utánpótlást, vagy a háromévenként esedékes külföldi utazáson tankolt fel készletekkel az ember.
Alapjában véve azonban egyforma termékek határozták meg gyermekkorunkat. Erre visszaemlékezni pedig olyan jó!!!
Ez volt például az Alimentaraban, vagyis az ábécében használatos kosár, vasból észül és műanyagot tekertek a vas keret köré. Ezek a kosarak mindig szutykosak voltak, de ha a hosszú sorban az ember megkaparintott egy ilyet, az már azt jelentette, hogy a sor hamarosan véget ér. A képen egy korabeli Coca-Cola üveg társaságában.
Ilyen Donald Kacsája mindenkinek volt, a kacsa kezén még tengerész tetko is volt. Nekünk a végén már csak a feje maradt meg.
A tejet nehéz üvegekben lehetettt megvásárolni, alumínium kupak volt a tetején.
A blogon sok-sok ember jegyzi emlékeit a közös múltból. Mert a fogyasztói társadalomtól megkímélt kommunizmus áldása az volt, hogy ugyanazokat az eszközöket volt kénytelen használni mindenki. Egyféle szappan, egyféle sampon, egyféle íróeszközök, iskolai ragasztó, rágógumi, nápolyi szelet - vagyis bobszelet - volt kapható az üzletbe. Nyilván a szerencsésebbeknek a külföldi rokonság küldte az utánpótlást, vagy a háromévenként esedékes külföldi utazáson tankolt fel készletekkel az ember.
Alapjában véve azonban egyforma termékek határozták meg gyermekkorunkat. Erre visszaemlékezni pedig olyan jó!!!
Ez volt például az Alimentaraban, vagyis az ábécében használatos kosár, vasból észül és műanyagot tekertek a vas keret köré. Ezek a kosarak mindig szutykosak voltak, de ha a hosszú sorban az ember megkaparintott egy ilyet, az már azt jelentette, hogy a sor hamarosan véget ér. A képen egy korabeli Coca-Cola üveg társaságában.
Ilyen Donald Kacsája mindenkinek volt, a kacsa kezén még tengerész tetko is volt. Nekünk a végén már csak a feje maradt meg.
A tejet nehéz üvegekben lehetettt megvásárolni, alumínium kupak volt a tetején.
2007. február 3., szombat
A szent földön
Tartozom akkor egy kis beszámolóval az izraeli útról. A meghívó a RAD Communications nevű távközlési cég volt, akik a távközlésben használatos dobozokat gyártanak és kutatnak. Elég nyereséges a biznisz, jó évet zártak Kele-Európában is, ezért úgy döntöttek, meghívnak pár újságírót onnan. Román, lengyel és cseh újságírók voltunk.
A gép Budapestről éjjel 23,40-kor indul, ez az utolsó gépe a napnak. Beszálláskor kiszálláskor semmi gond, a gépen volt egy ember, aki rosszul lett. A legutolsó sorba kaptunk helyet, ez az üzletember, pedig a vécéről felállva lett rosszul vagy mi, de pont a mellettem üresen lévő ülésre huppant le, aki mellettem ült, egy kopasz szemüveges fiatalember gyakorlott mozdulotokkal bontogatta ki ingét a betegnek, elővett egy sztetoszkópot, meghallgatta, oxigént is adtak neki, nyugtatgatták. Nem értettük mint mond, de rémült volt, fájlalta a szívét, mind masszírozta ott. Leszállás után jöttek a mentők, az orvosk rendkívül türelmesen és nyugisan beszélt a beteghez hajnali három órakor, megnyugtatták és aztan felállt a helyéről és végül nekünk is sikerült levennünk csomagjainkat és kimenni a gépről. Útlevél majd csomagok, a csomagoknál a beteg ember saját lábán utolért, vidáman forgolódott, így valószínűleg pánikrohama volt.
A repülőtéren egy autó várt, ezzel a kisbusszal utaztunk előre hátra. Hotelnél becsekkolás, alvás, majd délben 12-kor találkoztunk a presses emberrel, aki elvitt ebédelni egy argentin steakhouse-ba - a hely kóser volt. Ott találkoztunk először a biztonsági emberekkel, a bejáratnál lecsekkoltak, megnézték mi van táskánkba és csak úgy engedtek be.
Aztán sétáltunk egyet a tebgerparton, jóóó hosszasan, majd elfáradtunk, este vacsora a hotelben, majd reggel felkeltünk és Jeruzsálembe mentünk. A nap érdekessége az volt, hogy aznap volt a szabbat vagy sabbat, nem tudom hogy írják. Én ezt eddig nem tudtam, de pénteken kezdődik a hétvége, sabbat a legfontosabb ünnep, amit az jellemzi, hogy aznap semmit sem szabad csinálni. Vagyis nem szabad dolgozni, de munkának számít például az, hogy ha valaki megnyomja a lift gombját - ezért pénteken elindítottak egy liftet a szállodában és az szombaton magától működött. Aznap reggel még a kenyérpirító sem volt kitéve a szállodánál, de hát ez van.
Idegenvezetőnk mondta, hogy vannak, akik sabbatkor vécépapírt sem tépnek le a tekercsről, ezért azt előre elkészítik, feldarabolják. A lakosság 20 százaléka vallásos ember, de ők nagyon látványosan ott vannak. Ilyet Budapesten csak a Dob utca környékén láttam...
Minden kis vallásos helyet egy templom vagy valami emlékmű jelez. Ugyanakkor nem biztos, hogy az adott személy valóban ott született vagy ott van eltemetve, ez a hiedelem vallásonként változik.
Nagy meglepetésemre az Olajfák hegyén nem volt egyetlen olajfa sem, viszont sok volt ott a sírhely. Az ortodox zsidók előszeretettel temetkeznek ide, mert hitük szerint ők fognak először a mennybe jutni. Egy sírhely tízezer euró körül van.
Getsemáné kertjénél sokat fotóztam az olajfákat, szépek voltak, zöldek, és nemcsak a kopár fehér szikla, hanem barna föld látszódott alattuk. Itt is egy templom fogadott, keresztény. Továbbmentünk a történelmi óvárosba, a muzulmán negyedbe nem mentünk be, zsidó volt az idegenvezető. Mária sírjánál is voltunk, ott volt e gy érdekes freskó, mikor Jézus fogja ölében a feltámadó kisded Máriát. Azután tovább kóvályogtunk a belvárosban, Dávid sírjánál nem lehetett fotózni a sabbat miatt, a nők külön helyre mehettek be, ahogy a férfiak is.
Majd ebéd következett, arab gyrost ettünk, ami Jeruzsálemben sabbatkor nem szokatlan, ugyanis csak ők tartják nyitva üzleteiket. Majd bementünk egy üzletbe, amit az idegenvezetőnk szerint a turizmus minisztériuma is engedélyezett, minden féláron volt, ám az egyszerű hűtőmágnes így is 4 dollár volt, Amerikába 1,50 dollárral megelégedtek. Az engedélyezett üzletből Jézus állítólagos sírjához mentünk, ahol nyolc egyház épített zeg-zugos templomot. A sírba rövid sorbanállás után - nem volt turistaszezon még - bejutottunk, ott egy percet ha tölthettünk, ki is kellett jönni.
Úton visszafelé pedig megálltunk keresztelő Szent János feltételezett sírjánál, ott magyar nyelvű imádságot is találtunk. Este tengeri herkentyűs vacsora volt, naaaagyon finom volt a hal, meg a köret is.
Másnap volt a hivatalos része a programnak, vasárnap ugye ott munkanap, ezért mi is dolgoztunk, beszélgettük a cégről, meg meghallgattuk a fejtágítást. A cég egyik tulajdonosával is találkoztunk, érdekes ember volt, nem nézett ki olyannak, mint aki többmillió dolláros céget vezet. Este egy hagyományos zsidó étteremben ettünk többek között humuszt, meg sült csirkét, majd éjjel háromkor találkoztunk álmos sofőrünkkel - mi sem nézhettünk ki jobban - aki kivitt a repülőtérre. Ott a már említett vallatási tortúrán átestem, majd csokit vásároltam a kollégáknak, majd fel a gépre, ahol nem ült mellette senki, ezért miután a hátam mögött ülő srácot rendre utasítottam, hogy ne nyomja tárdeit a hátamba, elterültem a három helyen és még aludtam is. Reggel pedig Tibi várt Ferihegyen, aztán finom sült virsli mellett itthon meséltem neki, majd egész napos alvás következett. Hát ez volt.
Ja itt vannak fotók:
A gép Budapestről éjjel 23,40-kor indul, ez az utolsó gépe a napnak. Beszálláskor kiszálláskor semmi gond, a gépen volt egy ember, aki rosszul lett. A legutolsó sorba kaptunk helyet, ez az üzletember, pedig a vécéről felállva lett rosszul vagy mi, de pont a mellettem üresen lévő ülésre huppant le, aki mellettem ült, egy kopasz szemüveges fiatalember gyakorlott mozdulotokkal bontogatta ki ingét a betegnek, elővett egy sztetoszkópot, meghallgatta, oxigént is adtak neki, nyugtatgatták. Nem értettük mint mond, de rémült volt, fájlalta a szívét, mind masszírozta ott. Leszállás után jöttek a mentők, az orvosk rendkívül türelmesen és nyugisan beszélt a beteghez hajnali három órakor, megnyugtatták és aztan felállt a helyéről és végül nekünk is sikerült levennünk csomagjainkat és kimenni a gépről. Útlevél majd csomagok, a csomagoknál a beteg ember saját lábán utolért, vidáman forgolódott, így valószínűleg pánikrohama volt.
A repülőtéren egy autó várt, ezzel a kisbusszal utaztunk előre hátra. Hotelnél becsekkolás, alvás, majd délben 12-kor találkoztunk a presses emberrel, aki elvitt ebédelni egy argentin steakhouse-ba - a hely kóser volt. Ott találkoztunk először a biztonsági emberekkel, a bejáratnál lecsekkoltak, megnézték mi van táskánkba és csak úgy engedtek be.
Aztán sétáltunk egyet a tebgerparton, jóóó hosszasan, majd elfáradtunk, este vacsora a hotelben, majd reggel felkeltünk és Jeruzsálembe mentünk. A nap érdekessége az volt, hogy aznap volt a szabbat vagy sabbat, nem tudom hogy írják. Én ezt eddig nem tudtam, de pénteken kezdődik a hétvége, sabbat a legfontosabb ünnep, amit az jellemzi, hogy aznap semmit sem szabad csinálni. Vagyis nem szabad dolgozni, de munkának számít például az, hogy ha valaki megnyomja a lift gombját - ezért pénteken elindítottak egy liftet a szállodában és az szombaton magától működött. Aznap reggel még a kenyérpirító sem volt kitéve a szállodánál, de hát ez van.
Idegenvezetőnk mondta, hogy vannak, akik sabbatkor vécépapírt sem tépnek le a tekercsről, ezért azt előre elkészítik, feldarabolják. A lakosság 20 százaléka vallásos ember, de ők nagyon látványosan ott vannak. Ilyet Budapesten csak a Dob utca környékén láttam...
Minden kis vallásos helyet egy templom vagy valami emlékmű jelez. Ugyanakkor nem biztos, hogy az adott személy valóban ott született vagy ott van eltemetve, ez a hiedelem vallásonként változik.
Nagy meglepetésemre az Olajfák hegyén nem volt egyetlen olajfa sem, viszont sok volt ott a sírhely. Az ortodox zsidók előszeretettel temetkeznek ide, mert hitük szerint ők fognak először a mennybe jutni. Egy sírhely tízezer euró körül van.
Getsemáné kertjénél sokat fotóztam az olajfákat, szépek voltak, zöldek, és nemcsak a kopár fehér szikla, hanem barna föld látszódott alattuk. Itt is egy templom fogadott, keresztény. Továbbmentünk a történelmi óvárosba, a muzulmán negyedbe nem mentünk be, zsidó volt az idegenvezető. Mária sírjánál is voltunk, ott volt e gy érdekes freskó, mikor Jézus fogja ölében a feltámadó kisded Máriát. Azután tovább kóvályogtunk a belvárosban, Dávid sírjánál nem lehetett fotózni a sabbat miatt, a nők külön helyre mehettek be, ahogy a férfiak is.
Majd ebéd következett, arab gyrost ettünk, ami Jeruzsálemben sabbatkor nem szokatlan, ugyanis csak ők tartják nyitva üzleteiket. Majd bementünk egy üzletbe, amit az idegenvezetőnk szerint a turizmus minisztériuma is engedélyezett, minden féláron volt, ám az egyszerű hűtőmágnes így is 4 dollár volt, Amerikába 1,50 dollárral megelégedtek. Az engedélyezett üzletből Jézus állítólagos sírjához mentünk, ahol nyolc egyház épített zeg-zugos templomot. A sírba rövid sorbanállás után - nem volt turistaszezon még - bejutottunk, ott egy percet ha tölthettünk, ki is kellett jönni.
Úton visszafelé pedig megálltunk keresztelő Szent János feltételezett sírjánál, ott magyar nyelvű imádságot is találtunk. Este tengeri herkentyűs vacsora volt, naaaagyon finom volt a hal, meg a köret is.
Másnap volt a hivatalos része a programnak, vasárnap ugye ott munkanap, ezért mi is dolgoztunk, beszélgettük a cégről, meg meghallgattuk a fejtágítást. A cég egyik tulajdonosával is találkoztunk, érdekes ember volt, nem nézett ki olyannak, mint aki többmillió dolláros céget vezet. Este egy hagyományos zsidó étteremben ettünk többek között humuszt, meg sült csirkét, majd éjjel háromkor találkoztunk álmos sofőrünkkel - mi sem nézhettünk ki jobban - aki kivitt a repülőtérre. Ott a már említett vallatási tortúrán átestem, majd csokit vásároltam a kollégáknak, majd fel a gépre, ahol nem ült mellette senki, ezért miután a hátam mögött ülő srácot rendre utasítottam, hogy ne nyomja tárdeit a hátamba, elterültem a három helyen és még aludtam is. Reggel pedig Tibi várt Ferihegyen, aztán finom sült virsli mellett itthon meséltem neki, majd egész napos alvás következett. Hát ez volt.
Ja itt vannak fotók:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)