Tartozom akkor egy kis beszámolóval az izraeli útról. A meghívó a RAD Communications nevű távközlési cég volt, akik a távközlésben használatos dobozokat gyártanak és kutatnak. Elég nyereséges a biznisz, jó évet zártak Kele-Európában is, ezért úgy döntöttek, meghívnak pár újságírót onnan. Román, lengyel és cseh újságírók voltunk.
A gép Budapestről éjjel 23,40-kor indul, ez az utolsó gépe a napnak. Beszálláskor kiszálláskor semmi gond, a gépen volt egy ember, aki rosszul lett. A legutolsó sorba kaptunk helyet, ez az üzletember, pedig a vécéről felállva lett rosszul vagy mi, de pont a mellettem üresen lévő ülésre huppant le, aki mellettem ült, egy kopasz szemüveges fiatalember gyakorlott mozdulotokkal bontogatta ki ingét a betegnek, elővett egy sztetoszkópot, meghallgatta, oxigént is adtak neki, nyugtatgatták. Nem értettük mint mond, de rémült volt, fájlalta a szívét, mind masszírozta ott. Leszállás után jöttek a mentők, az orvosk rendkívül türelmesen és nyugisan beszélt a beteghez hajnali három órakor, megnyugtatták és aztan felállt a helyéről és végül nekünk is sikerült levennünk csomagjainkat és kimenni a gépről. Útlevél majd csomagok, a csomagoknál a beteg ember saját lábán utolért, vidáman forgolódott, így valószínűleg pánikrohama volt.
A repülőtéren egy autó várt, ezzel a kisbusszal utaztunk előre hátra. Hotelnél becsekkolás, alvás, majd délben 12-kor találkoztunk a presses emberrel, aki elvitt ebédelni egy argentin steakhouse-ba - a hely kóser volt. Ott találkoztunk először a biztonsági emberekkel, a bejáratnál lecsekkoltak, megnézték mi van táskánkba és csak úgy engedtek be.
Aztán sétáltunk egyet a tebgerparton, jóóó hosszasan, majd elfáradtunk, este vacsora a hotelben, majd reggel felkeltünk és Jeruzsálembe mentünk. A nap érdekessége az volt, hogy aznap volt a szabbat vagy sabbat, nem tudom hogy írják. Én ezt eddig nem tudtam, de pénteken kezdődik a hétvége, sabbat a legfontosabb ünnep, amit az jellemzi, hogy aznap semmit sem szabad csinálni. Vagyis nem szabad dolgozni, de munkának számít például az, hogy ha valaki megnyomja a lift gombját - ezért pénteken elindítottak egy liftet a szállodában és az szombaton magától működött. Aznap reggel még a kenyérpirító sem volt kitéve a szállodánál, de hát ez van.
Idegenvezetőnk mondta, hogy vannak, akik sabbatkor vécépapírt sem tépnek le a tekercsről, ezért azt előre elkészítik, feldarabolják. A lakosság 20 százaléka vallásos ember, de ők nagyon látványosan ott vannak. Ilyet Budapesten csak a Dob utca környékén láttam...
Minden kis vallásos helyet egy templom vagy valami emlékmű jelez. Ugyanakkor nem biztos, hogy az adott személy valóban ott született vagy ott van eltemetve, ez a hiedelem vallásonként változik.
Nagy meglepetésemre az Olajfák hegyén nem volt egyetlen olajfa sem, viszont sok volt ott a sírhely. Az ortodox zsidók előszeretettel temetkeznek ide, mert hitük szerint ők fognak először a mennybe jutni. Egy sírhely tízezer euró körül van.
Getsemáné kertjénél sokat fotóztam az olajfákat, szépek voltak, zöldek, és nemcsak a kopár fehér szikla, hanem barna föld látszódott alattuk. Itt is egy templom fogadott, keresztény. Továbbmentünk a történelmi óvárosba, a muzulmán negyedbe nem mentünk be, zsidó volt az idegenvezető. Mária sírjánál is voltunk, ott volt e gy érdekes freskó, mikor Jézus fogja ölében a feltámadó kisded Máriát. Azután tovább kóvályogtunk a belvárosban, Dávid sírjánál nem lehetett fotózni a sabbat miatt, a nők külön helyre mehettek be, ahogy a férfiak is.
Majd ebéd következett, arab gyrost ettünk, ami Jeruzsálemben sabbatkor nem szokatlan, ugyanis csak ők tartják nyitva üzleteiket. Majd bementünk egy üzletbe, amit az idegenvezetőnk szerint a turizmus minisztériuma is engedélyezett, minden féláron volt, ám az egyszerű hűtőmágnes így is 4 dollár volt, Amerikába 1,50 dollárral megelégedtek. Az engedélyezett üzletből Jézus állítólagos sírjához mentünk, ahol nyolc egyház épített zeg-zugos templomot. A sírba rövid sorbanállás után - nem volt turistaszezon még - bejutottunk, ott egy percet ha tölthettünk, ki is kellett jönni.
Úton visszafelé pedig megálltunk keresztelő Szent János feltételezett sírjánál, ott magyar nyelvű imádságot is találtunk. Este tengeri herkentyűs vacsora volt, naaaagyon finom volt a hal, meg a köret is.
Másnap volt a hivatalos része a programnak, vasárnap ugye ott munkanap, ezért mi is dolgoztunk, beszélgettük a cégről, meg meghallgattuk a fejtágítást. A cég egyik tulajdonosával is találkoztunk, érdekes ember volt, nem nézett ki olyannak, mint aki többmillió dolláros céget vezet. Este egy hagyományos zsidó étteremben ettünk többek között humuszt, meg sült csirkét, majd éjjel háromkor találkoztunk álmos sofőrünkkel - mi sem nézhettünk ki jobban - aki kivitt a repülőtérre. Ott a már említett vallatási tortúrán átestem, majd csokit vásároltam a kollégáknak, majd fel a gépre, ahol nem ült mellette senki, ezért miután a hátam mögött ülő srácot rendre utasítottam, hogy ne nyomja tárdeit a hátamba, elterültem a három helyen és még aludtam is. Reggel pedig Tibi várt Ferihegyen, aztán finom sült virsli mellett itthon meséltem neki, majd egész napos alvás következett. Hát ez volt.
Ja itt vannak fotók:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése