Hazaértem. Izrael érdekes ország, vagyis, Tel Aviv és Jeruzsálem érdekes helyek. Rendkívül feszültek az ottani emberek ha a zsidó-arab konfliktus kerül terítékre. Mondhatni állandóan félnek egy támadástól, egy robbantástól.
Az élmény nagyon friss, beszámolót talán később írok, de azt nem állom meg elmondani, hogy életemben először voltam gyanús. A Tel Aviv-i repülőtéren először az autók átmennek egy útszéli ellenörző ponton, ahol fegyveres őr áll. Azután a kijelölt helyen sorba kell állni, ott jönnek fiatal emberek - szerintem kevéssel voltak 20 év felett - és kérdezgetik az embereket. Én valamiért gyanús voltam, félreállítottak és fél órán át kérdezgettek. Hogy hol voltam, miért, mit csináltam, milyen cikket írok arról amit láttam, van-e névjegykártyám, nincs-e nálam egy példány abból a lapból, ahol dolgozom, miért pont engem hívtak meg, pontosan milyen étteremben voltunk, mikor érkeztem, hányan voltunk a csoportban, miért érdekel engem a távközlés, és mindezek ismétlése keresztkérdésekkel tarkítva. Még az is érdekelte őket, miért engedett el a főszerkesztőm, milyen cikket írtam utoljára, mielőtt elindultam volna. Lehet, hogy érdekelte volna őket a cipőm mérete, hogy milyen szexuális preferenciáim vannak, alul vagy felül jobb-e nekem, de ezeket a kérdéseket nem tették fel. Mindez reggel fél négy és négy között történt, miután másfél órát aludtam és miközben fájt a fejem.
Majd jött a kikérdező srác főnöke, aki lány volt és ugyancsak fiatal, akinek a srác jelentett, majd a lány visszaadta útlevelemet. "It's for your own personal safety" - mondta a betanult szöveget, amikor halkan szóvátettem, hogy ez azért nem kellett volna. Hát ezek után nem tudom, hogy van-e bennem elég erős keresztény késztetés arra, hogy a Szentföldre mégegyszer ellátogassak.
Templom bejárata melletti tábla, rátok hagyom a felfedezés örömét.
veniko a mátra lábánál üldögél a szép, félig kész házban és betűket vet számítógépének képernyőjére
2007. január 29., hétfő
2007. január 26., péntek
Tel Avivban meleg van es beke
Rovid lezek es ekezetmentes, mert a Palmomrol irok egy Tel Aviv-i padrol, lopott wi.fi segitsegevel. Itt meleg van, beke, a levego sos, a hotel olyan ne. Holnap Jeruzsalemet latogatjuk meg. Na jo, kidicsekedtem magam, legyetek jok es puszillak!
2007. január 25., csütörtök
A hó omolhat is
Amint azt az iWiW-en most fellelt barátom, Áron jelezte, a hó még omolhat is, ahogyan az Petőfi a Bolond Istókban írja, köszi Áron!!! Ez is sokkal szebb, mint az esik, az biztos!!!
"Most pedig... elmondjam-e, ne mondjam?
Űzik a felhőket a szelek,
Nagy pelyhekben sűrün omlik a hó,
Hó a földön, éj a hó felett.
A pusztában csak egy fény világít,
A tanyának mécsvilága ez,
Boldogokra vetheti viágát,
Ugy tetszik, hogy örömében rezg.
A tanyában, jó meleg szobában,
Pattogó szikrázó tűz körűl
Az aggastyán, a férj, a menyecske
És egy pár kis pajkos gyermek űl.
A menyecske fon s dalol: nagyapja
S férje játszik a két fiuval. -
Kinn süvit a tél viharja... ott benn
Perg a rokka s vígan zeng a dal... "
"Most pedig... elmondjam-e, ne mondjam?
Űzik a felhőket a szelek,
Nagy pelyhekben sűrün omlik a hó,
Hó a földön, éj a hó felett.
A pusztában csak egy fény világít,
A tanyának mécsvilága ez,
Boldogokra vetheti viágát,
Ugy tetszik, hogy örömében rezg.
A tanyában, jó meleg szobában,
Pattogó szikrázó tűz körűl
Az aggastyán, a férj, a menyecske
És egy pár kis pajkos gyermek űl.
A menyecske fon s dalol: nagyapja
S férje játszik a két fiuval. -
Kinn süvit a tél viharja... ott benn
Perg a rokka s vígan zeng a dal... "
2007. január 24., szerda
A hó márpedig hull!!!
Hallgatom a híradót, a királyi tévén és a ertéel klubbon is. Ahol mondják, hogy szerte Európában esik a hó. Ezt soha sem tudom megszokni, hogy Erdélyben hull a hó, Magyarországon esnie kell. Könyörgöm, a hó egy finom pelyhekből álló valami, ami olyan puha és könnyű, hogy hull. Nem tud esni, nincs hogy, nemlétező tömege és a gravitáció miatt ez lehetetlen. Az eső, ami nehéz és vizes, az esik. Ha ez nem győzött meg, akkor az alliteráció miatt mindenképp érdemes ezt a kifejezést használni.
Ez van, ezt soha sem fogom megszokni. Mindig idegesíteni fog. Magyarországon sohasem tudok szalmakrumplit enni, meg kell elégedjek a hasábburgonyával, levesbe murkot nem találni a piacon, hanem csak sárgarépát, vagy nemes egyszerűséggel répát.
És ha már ertéel klub, végighallgatom, azt a hírt is, hogy mesterséges megtermékenyítés következtében született az első orrszarvú bébi az állatkertben, Budapesten. A felkonferáló szövegben még minden oké, a hír alatt viszont a riporterlány azt találta mondani, hogy ez az első olyan orrszarvú bébi, aki "megtermékenyítés" eredményeként jött világra. És eddig könyörgöm, hogy szaporodtak szerencsétlenek, osztódással?
Ez van, ezt soha sem fogom megszokni. Mindig idegesíteni fog. Magyarországon sohasem tudok szalmakrumplit enni, meg kell elégedjek a hasábburgonyával, levesbe murkot nem találni a piacon, hanem csak sárgarépát, vagy nemes egyszerűséggel répát.
És ha már ertéel klub, végighallgatom, azt a hírt is, hogy mesterséges megtermékenyítés következtében született az első orrszarvú bébi az állatkertben, Budapesten. A felkonferáló szövegben még minden oké, a hír alatt viszont a riporterlány azt találta mondani, hogy ez az első olyan orrszarvú bébi, aki "megtermékenyítés" eredményeként jött világra. És eddig könyörgöm, hogy szaporodtak szerencsétlenek, osztódással?
2007. január 15., hétfő
A technológiai falu
Karácsony első napján mentünk haza Kolozsvárra. Mivel elkészült az autópálya Debrecenig, úgy döntöttünk, ott megyünk hazafelé és teljesen elfelejtjük a 4-es főutat. Majd a határt Létavértesnél szeltük át, aztán meg szilágyság falvai között döcögtünk a nem túl jó utakon.
Egyszer csak, mikor 40 km/h sebességgel száguldunk a folt-hátán-folt utakon, átmegyünk Port falun. Vagyis Port falun, a t betű alatt van egy kis vesszőcske, ami a román nyelvben c betűnek olvasandó, tehát ez fonetikusan a porc falu volt - porccsont vagy hasonló. A falu után viszont már meg kellett állni, mert Ip falucska következett. A település lakosainak több mint 20 százaléka magyar, mert ki volt téve a névtábla magyarul is: Ipp, de így két P betűvel már egyetlen technológiai buzi számára sem érdekes.
És, hogy bebizonyítsam amit mondok az nem a képzeletem szüleménye, itt egy fotó a falu névtáblájáról:
A technológiai tábla.
És a nemzetiségi tábla.
És itt a Wikipédia rövid bejegyzése a faluról.
Nem is tudtam, hogy milyen darázsfészekbe nyúltam bele, a Wikipédia szerint ugyanis 1940. szeptember 9-én a bevonuló magyar honvédek közé román ellenállók kézigránátot dobtak, négy katona meghalt. Megtorlásként a magyar katonaság végigpuszította a falut, melynek román adatok szerint 155 halálos áldozata volt.
Errefel "Szilágy megyében szept. 14-e az ippi és az ördögkúti megemlékezések napja. Ilyenkor szokás szidni a megátalkodott hortysta-fasiszta magyarokat". De amint kiderült IppArt néven egy művészeti rendezvény színhelye is a falu... Hogy miket tud ez az internet...
Egyszer csak, mikor 40 km/h sebességgel száguldunk a folt-hátán-folt utakon, átmegyünk Port falun. Vagyis Port falun, a t betű alatt van egy kis vesszőcske, ami a román nyelvben c betűnek olvasandó, tehát ez fonetikusan a porc falu volt - porccsont vagy hasonló. A falu után viszont már meg kellett állni, mert Ip falucska következett. A település lakosainak több mint 20 százaléka magyar, mert ki volt téve a névtábla magyarul is: Ipp, de így két P betűvel már egyetlen technológiai buzi számára sem érdekes.
És, hogy bebizonyítsam amit mondok az nem a képzeletem szüleménye, itt egy fotó a falu névtáblájáról:
A technológiai tábla.
És a nemzetiségi tábla.
És itt a Wikipédia rövid bejegyzése a faluról.
Nem is tudtam, hogy milyen darázsfészekbe nyúltam bele, a Wikipédia szerint ugyanis 1940. szeptember 9-én a bevonuló magyar honvédek közé román ellenállók kézigránátot dobtak, négy katona meghalt. Megtorlásként a magyar katonaság végigpuszította a falut, melynek román adatok szerint 155 halálos áldozata volt.
Errefel "Szilágy megyében szept. 14-e az ippi és az ördögkúti megemlékezések napja. Ilyenkor szokás szidni a megátalkodott hortysta-fasiszta magyarokat". De amint kiderült IppArt néven egy művészeti rendezvény színhelye is a falu... Hogy miket tud ez az internet...
2007. január 14., vasárnap
Az új baba
Hát amint azt már írtam, van akinek új gyermeke születik, vagy macskát fogad be a családba, mi a technikai eszközeinket bővítettük egy autóval, ahogyan azt már korábban is megírtam. Az átvétel is megtörtént, ott készültek az alábbi képek.
Eső után.
A kereskedő magyaráz.
Az autó előnyös oldala.
Ez a nap egyébként elég fura volt: Tibivel reggel korán az orvosnál kezdtünk, mert lázas volt egész másnap, az orvos egy órát késett, de megvizsgálta Tibit és adott neki antibiotikumot. Majd álmosan haza, megpróbáltuk kiváltani a felírt gyógyszert, de csak drágább variáns volt. Sebaj, megvettük azt.
Majd még mindig álmosan beültünk a Matyiba, ki vele Pilisvörösvárra, ahol a Toyota Mayernél vár totyi. Útközben szép szivárvány borította az ég alját, még jó hogy a sofőrök nem tátották el szájukat és nem karamboloztak. Útközben felhívott a főszerkesztő, hogy képek kellenének, megállás után ezt elintéztem. Majd elkezdett esni az eső, de úgy, hogy az ablaktörlőt a leggyorsabb fokozatba kellett kapcsolni. Ahogy megérkeztünk az autókereskedéshez, elállt az eső, elintéztem félalomban a telefonhívásokat, bementünk aláírtuk a papírokat, majd beültem a piros totyiba, ott a kereskedő minden elmagyarázott, még a hülye kérdésekre is válaszolt, majd kihajtottam vele az esőbe, a szervokormány meg az automata sebességváltó miatt eléggé idegeskedtem, majd beült újból mellém a kereskedő, akik újból magyarázott, majd pedig elállt az eső, majd azután meg Tibi is beüllt egy körre az autóba, majd elindultunk, majd megálltunk a benzinkútnál és ott tankoltunk - két autóba - benzint. Majd elmentünk a ház elé, ahol kipakoltunk holmikat a totyiból, majd vissza a két autóba, ki Vácra, ahol az úton egy Trabant, és Skoda és egy letört faág állított torlaszt a másik sávon, majd a váci Chevrolet márkakereskedőnél otthagytuk matyi, mert meg kell egy kicsit javítani. Aztán Tibi lázasan visszafelé vezetett, be a totyival a garázsba, majd haza, ahol elájulva beestünk az ágyba. Nagyon álomszerű volt az egész nap. Másnap viszont láttuk, hogy tényleg egy totyi van egy matyi helyett a garázsban...
Eső után.
A kereskedő magyaráz.
Az autó előnyös oldala.
Ez a nap egyébként elég fura volt: Tibivel reggel korán az orvosnál kezdtünk, mert lázas volt egész másnap, az orvos egy órát késett, de megvizsgálta Tibit és adott neki antibiotikumot. Majd álmosan haza, megpróbáltuk kiváltani a felírt gyógyszert, de csak drágább variáns volt. Sebaj, megvettük azt.
Majd még mindig álmosan beültünk a Matyiba, ki vele Pilisvörösvárra, ahol a Toyota Mayernél vár totyi. Útközben szép szivárvány borította az ég alját, még jó hogy a sofőrök nem tátották el szájukat és nem karamboloztak. Útközben felhívott a főszerkesztő, hogy képek kellenének, megállás után ezt elintéztem. Majd elkezdett esni az eső, de úgy, hogy az ablaktörlőt a leggyorsabb fokozatba kellett kapcsolni. Ahogy megérkeztünk az autókereskedéshez, elállt az eső, elintéztem félalomban a telefonhívásokat, bementünk aláírtuk a papírokat, majd beültem a piros totyiba, ott a kereskedő minden elmagyarázott, még a hülye kérdésekre is válaszolt, majd kihajtottam vele az esőbe, a szervokormány meg az automata sebességváltó miatt eléggé idegeskedtem, majd beült újból mellém a kereskedő, akik újból magyarázott, majd pedig elállt az eső, majd azután meg Tibi is beüllt egy körre az autóba, majd elindultunk, majd megálltunk a benzinkútnál és ott tankoltunk - két autóba - benzint. Majd elmentünk a ház elé, ahol kipakoltunk holmikat a totyiból, majd vissza a két autóba, ki Vácra, ahol az úton egy Trabant, és Skoda és egy letört faág állított torlaszt a másik sávon, majd a váci Chevrolet márkakereskedőnél otthagytuk matyi, mert meg kell egy kicsit javítani. Aztán Tibi lázasan visszafelé vezetett, be a totyival a garázsba, majd haza, ahol elájulva beestünk az ágyba. Nagyon álomszerű volt az egész nap. Másnap viszont láttuk, hogy tényleg egy totyi van egy matyi helyett a garázsban...
2007. január 11., csütörtök
Mosolygós új évet!
Most jöttem rá, hogy 11 nap telt el ebből az évből és egy sort sem írtam a blogra. Ez talán azért van, mert kint olyan szép tavasz van, a levegőben is érezni a március illatát, szinte hihetetlen, hogy az emberek még mindig mogorvák a metrón, hogy elcsodálkoznak, ha rájuk néz az ember, egy rövidet rájuk mosolyog, nem tudják hova tenni ezt a gesztust, vajon mit akar ez tőlem, gondolhatják, és szorosabbra húzzák kabátukat és még jobban összeszorítják ajkukat, még a szemöldöküket is felemelik, mintha a mosoly pénzbe kerülne, nehogy már elhúzzák a szájukat. Milliárd okot és kifogást tudnék arra mondani, amiért ne mosolyogjon az ember, de én úgy döntöttem, hogy mosoly üzemmódba állítom át magam, és boldogan és mosolyogva igyekszem leélni életem. Néha elugrik az ember más tájakra, ahol sokkal többet mosolyognak az emberek, feltöltődünk ott, majd itthon osztogatjuk a mosolyt. Mert ingyen van! Higyjétek el nekem, INGYEN VAN!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)