Mosolygós új évet!

Most jöttem rá, hogy 11 nap telt el ebből az évből és egy sort sem írtam a blogra. Ez talán azért van, mert kint olyan szép tavasz van, a levegőben is érezni a március illatát, szinte hihetetlen, hogy az emberek még mindig mogorvák a metrón, hogy elcsodálkoznak, ha rájuk néz az ember, egy rövidet rájuk mosolyog, nem tudják hova tenni ezt a gesztust, vajon mit akar ez tőlem, gondolhatják, és szorosabbra húzzák kabátukat és még jobban összeszorítják ajkukat, még a szemöldöküket is felemelik, mintha a mosoly pénzbe kerülne, nehogy már elhúzzák a szájukat. Milliárd okot és kifogást tudnék arra mondani, amiért ne mosolyogjon az ember, de én úgy döntöttem, hogy mosoly üzemmódba állítom át magam, és boldogan és mosolyogva igyekszem leélni életem. Néha elugrik az ember más tájakra, ahol sokkal többet mosolyognak az emberek, feltöltődünk ott, majd itthon osztogatjuk a mosolyt. Mert ingyen van! Higyjétek el nekem, INGYEN VAN!