Rég nem...

Rég nem írtam ide, lassan több mint két hónapja. Ez csak azért van mert rengeteg dolog történt ebben az időben, próbálom részletezni.
Kiderült, hogy Tibi férjem húga, Iza, aki velem egyidős és aki Amerika North Carolina nevű államának Durham nevű városkájában tengeti életét egy ideje, szóval róla kiderült, hogy férjhezmegy. A hír többnyire így jutott el hozzánk: egyik héten, decemberben, mikor telefonon beszéltünk, mesélte, hogy ismer egy srácot, Joel a neve és hogy karácsonykor bemutatja rokonainak. Azután következő héten jött a hír, hogy olyan jól sikerült a bemutatkozás, hogy talán még férjhez is megy. Azután a következő héten a hír, hogy márciusban lesz az esküvő. Azután a következő héten a hír, hogy február 18-án lesz a nagy esemény.
A gyors döntéshez és a dátum módosításához nagyban hozzásegítette őket az a tény, hogy Iza mindeféle vízumkérelmét januárban (vagy decemberben) utasították vissza, így ha maradni akart, ez volt az egyedüli lehetőség: férjhezmenni.
Az esküvő hírének már azért is örvendtünk, mert végre Iza nem lesz teljesen egyedül, lesz célja életének - a házasságot követik a gyermekek, meg talán letelepedés, házvásárlás stb.
Akkor eldöntöttük, hogy Tibi megy az esküvőre, ketten nem utazhatunk, túl nay kiadás, mert a repülőjegy nem kis pénz, és mi ugye a házunk javítására igyekeztünk tartalékolni a pénzünket.
És akkor Tibi elment az amerikai követségre vízumot kérni, ahonnan azzal küldték el, hogy azután menjen vissza, ahogy a húga amerikai tartózkodásának státusza nem rendeződik. Megfosztották attól a lehetőségtől, hogy ott legyen húga esküvőjén. Ezt nem fogom megbocsátani nekik. Rendkívül egy szar nap volt az a nap. Azóta is rágodom azon, hogy talán kár volt a kérelmezési lapon bejelölni, hogy az első rendű rokonok közül a sister Amerikában van, talán maguktól nem jönnek rá. De ki tudja, és egyébként is, Tibi túl becsületes ahhoz, hogy hazudjon vagy elhallgasson dolgokat.

Szóval az elutasítás után az én feladatom lett, mint korábbról amerikai vízum tulajdonosa, hogy képviseljem a családot az esküvőn. Két utazási irodától kértem ajánlatot, az egyik 152 ezer ft-ért és összesen két átszállásért garantálta, hogy eljutok Raleigh-Durham városába. Ez volt az első alkalom életemben, hogy saját pénzemen repültem, eddig mindig mások fizettek a légiutakért.

Az esküvő előtt azonban Barcelonát is meg kellett látogassam, ott szervezték a 3GSM kongresszust először, Cannes-ből tették oda át, és én is először vehettenm részt ezen a rendkívüli eseményen (azóta egyre több spam érkezik mail címemre, ez van ha az ember osztogatja névjegy kártyáit).
A barcelonai utazásról, az esküvőről a következő bejegyzésben, éhes vagyok :-).