Szóval Barcelona: az Alitaliaval repültünk, átszálltunk Milanóban vagy Torinóban, már nem is emlékszem. Azért lett Alitalia és átszállás, mert a spanyol nemzeti légitársaság, talán Iberia a neve, nem tagja egyetlen repülős szövetségnek sem, így nincsen közvetlen járat Bp-Barcelona között, illetve a Nokia - a kongresszusra kivivő cég - policy-ja az, hogy nem repülteti az ügyfeleket fapados légitársaságokkal, mert azok semmilyen garanciát nem jelentenek. Így hát a közvetlen fapados járat helyett, az Alitalia megfáradt légiutaskísérőire és kifáradt gépeire voltunk utalva.
Az indulás előtt gondolkodtam azon, hogy ne közvetlenül Barcelonából repüljek Amerikába, de nem igazán akartam az óriási csomagot magammal cipelgetni ha kell ha nem, illetve, hát még szerettem volna látni Tibit elindulásom előtt. Úgy hogy vasárnap indultam Barcelonába, kedden vissza Budapestre, szerdán szünnap és csütörtökön hajnalban indulás Amerikába.
Ugyancsak az indulás előtt imádkoztam sokat, hogy az Alitalának ne jusson eszébe sztrájkolni, de úgy gondoltam az az egy nap épp elég arra, hogy sztrájk esetén is hazajussak Budapestre. Egyébként is akkor kezdődött Torinóban az Olimpia (akkor Milanóban szálltunk át), a téli, és olvastam a neten, hogy a kormány és a szakszervezet aláírtak egy moratóriumot, hogy az olimpia ideje alatt ne legyen sztrájk. Végül is be is tartották.
Az út oda-vissza fárasztó volt, sokan voltak a gépen, tele volt utazó emberekkel, mindenki biztosan rohant vagy az olimpiára, vagy a 3GSM Kongresszusra. A gépen Milanóból Barcelonába volt sok japán, volt egy kisgyermekes anyuka is, aki olyan fáradt volt, hogy a légikísérők ébresztették fel őt. Azért tartottam őt észben, mert beszálláskor a kisgyermek lábáról leesett a cipő, ezt az Indexes kolléga, Balázs vette észre, és felvette a cipőt és odaadta az anyukának, és mikor szálltam le a gépről, akkor belebotlottam a cipőbe, és felvettem, és a busznál kérdeztem, hogy valakinek hiányzik-e a cipő, de senkinek sem hiányzott, ja és a gépen csak a vészvilágítás működött, és azért nem láttam, hogy a földön van egy cipő, illetve, hogy az anyuka még ott alszik a babával.
Érdekesek voltak a gépek is, McDouglas nevű, amerikai gépek, úgy 70-es években gyárthatták őket, de Trau kolléga biztos meg tudja ez mondani tutira, és mint amerikai gép, nem volt 13. számú sor, és ami meglepő, nem volt 17. számú sor sem!!! Furaaaa...
Újból sokat meséltem, de nem értem a lényeghez, folytatom, most a mosógép kiürítése okán állok fel innen, és hát nyomok egy gyors save-t, majd publish-ot mielőtt eme remekmű elszállna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése