Megszületett!!!

Igen, megszületett!! A Benkő-Vass család legújabb tagja nem egy kutya, macska, netán gyermek, hanem egy túzpiros Yaris. A kereskedő ma hívott és boldogan újságolta, hogy megérkezett az autó, és akkor januárba mehetünk is utánna. Jó kezdés az évnek, az biztos.

Az új autó piros lesz, de ez már nem újdonság. Motorja 1000 köbcenti kövér lesz, automata váltós, légkondis, légzsákos, ABS-es, meg minden ismeretlen ketyerével felszerelt lesz. Most már csak a papírforma van hátra, aztán a régi kis Matyit, aki hat évig szolgált, eladjuk, és beépítjük a házunkba. Kis Kőműves Kelemen.

Nos hát csak ezért írtam ide blogbejegyzést, hogy tudassam ezt veletek. Kb. így fog ő kinézni.

Boldog ünnepeket!

Rájöttem, hogy az ünnepek arra vannak ítélve, hogy boldogak, nyugodtak, csendesek és abszolút unalmasak legyenek. Miután két hétig rohangáltunk - mielőtt egy hónapig agyaltunk - az ajándékok után, miután végignyaltuk fényesre a házat, megvásároltuk a legutolsó apróságot, előre két hétre leadtuk a cikkeket, megírtuk a rokonoknak szánt DVD-ket, mikor végre itt a karácsony, másra nem igazán marad energiánk, csak hogy pihenjünk, jólérezzük magunkat, boldogok, nyugodtak és csendesek, sőt unalmasak legyünk.

Ha még nem aludtál el, kedves blogolvasó, és kibírtad unalmas, más formában már százszor hallott panaszaimat, akkor megérdemled, hogy neked is kívánjak boldog ünnepeket, pihenést, csendet, és hogy beszélgess sokat a rég nem látott rokonokkal, barátokkal, emberekkel, mert ők adják életünk értelmét.

legyetek jók!

Ezt ne vedd meg

Szeretjük Luis de Funes-t, rendkívül jó színész. mindig vidámságot hoz életünkbe. A 900 forintos DVD-k kategóriában jelent meg a Lányok pórázon című filmje, amit most hétvégén vásároltunk meg. Mert szeretjük. A film élvezetét viszont a DVD készítőinek sikerült elrontani elég jól.

A filmnek csak magyar vagy francia választható hangja van, feliratok nincsenek, így annak a szenvedélyünknek, hogy eredeti nyelven felirattal nézzük a filmet a mi korlátaink miatt - annyira jól nem tudunk franciául - nem tudtunk hódolni. A film közben a francia betétdalok franciák. Amit újból nem kell megérteni, mert a dalok tingli-tangli érdektelenek a mondanivaló szempontjából.

Aztán ott volt az a rengeteg extra, ami egy rendezői interjúból állt - azt tiszta franciául tették fel.

Tényleg, megértem, hogy spórolni kell, meg hogy 900 forint nem pénz, és hogy igénytelenek a magyar vásárlók többsége, elég nekik csak a magyar szinkron, de hogy ilyen minőségű DVD-vel valaki a piacra merészkedjen, az őszintén, nagy pofátlanság.

Semmiképp sem éri meg az árát.

Pusztuljka

A kiadóban több vicces csapat is van: vicces a mi szerkesztőségünk, mikor elkezdünk kórusban énekelni csak úgy ni, vagy mikor Trau eseteit hallgatjuk, vicces a PCWorld szerkesztőséges, mikor mondjuk tévéműsorokat vesznek fel. A legviccesebbek minden kétségen kívül a Gamestar csapat tagjai, szerintem nekik ez munkaköri kötelezettség.

A mi szerkesztőségünk van a legbelül, mikor ebédelni vonulunk, vagy csak megyünk haza akkor elmegyünk a tördelők mellett, majd a Gamestar irodákat is elhagyjuk. Az üvegfalakat mindenféle dologgal lesötétítik, hogy a két percet sütő téli nap nehogy zavarja lázas játékos kedvüket. A minap mikor ebédelni vonult a társaság, a fehér poszter hátoldalát a következők borították, és mivel másnap is mikor ott elmente viccesnek találtam, ezért hát lefotóztam és íme itt az eredmény. A fotó egyébként egy Sony Ericsson P990i-vel készült, ő az aktuális tesztáldozat.

A kép kontextusa, környezete:



A vicces felirat:



A vicces felirat másik oldalról:




Erről jut eszembe, hogy nagymamám sohasem nevezte légynek a legyet, nem akarta, hogy a név által hordozott teremtői értelem önbeteljesítő jóslatként valóra váljék (azt a! ezt a mondatot én is csak félig értem). Ezért pusztuljkának nevezte őket... elég sok legyet el kellett tűrjön, ha ilyen nyelvi kreativitásra jutott ideje.

És ha már nagymamámnál tartunk: mikor kicsi voltam, megkérdeztem, hogy nagymamám hol dolgozott, mi volt neki a munkája. A kommunizmusban olyan nem volt hogy ember ne dolgozzék, nem is ismertem olyan embert, ezért tűnt logikusnak hogy hat gyermek mellett az asszonynak jut iideje dolgozni is. Szóval megkérdeztem, hogy mi volt nagymamám munkája, errefel szüleim azt válaszolták, hogy a napnál dolgozott. Nos ez a válasz meghaladta akkori értelmi képességeimet, próbáltam asszociálni minden dologra, és végül azt kérdeztem meg, hogy "Akkor ő mondta be a tévében az időjárást?" Ugyanis akkoriban az időjárást ismertető bemondó egy óriási nap előtt mondta el a várható változásokat. Képzelhetitek a röhögést, ami ártatlan kérdésemet fogadta. Aztán elmagyarázták nekem, hogy nagymamám a gyermekek felnevelésével foglalkozott, ezért dolgozott a "napnál". Hogy a felnőttek milyen furcsák tudnak lenni néha...

Focimeccsen voltam hej!

Életemben először focimeccsen voltam. Szegény Tibinek már régóta mind hajtogattam, hogy olyan jó és érdekes lenne kimenni egy focimeccsre, mert hogy én soha életemben nem voltam egy ilyenen, és érdekelne milyen. Az igazság az, hogy a beszélgetések után mindig elfelejtettük, hogy akkor most jegyet kellene nézni, meg hogy mikor is van bajnokság, meg aztán lássuk be, a magyar bajnokság nem az az elit mérkőzések sorát felvonultató esemény-sorozat, aminek hatására az ember szegecselt cipőt vásárol és rögtön fut egy kört a zöld füvön.

A kifogást végül a Vodafone szolgáltatta, aki a Champions League egyik mérkőzésére szóló jeggyel korrumpált meg. A két csapat a Bayern München és az Inter Milano, vagyis nem kezdő csapatok, az biztos. A meccs helyszíne Allianz Arena, München, a foci világbajnokságra frissen felhúzott stadion.

Ezt a kifogást egy hosszított szabad hétvége eltöltésére használtuk fel. Stuttgartban lakik ugyanis apai ágon egy unokatestvérem, családjával, és akkor szombaton elindultunk feléjük, meglátogattuk őket is. A vasárnapot a cserkész lánya és fia karácsonyi előadásának megnézésével, eltervezésével töltöttük. Másnap ellátogattunk Strassbourgba, ami már Franciaország és szép. Sajnos esett az eső, így nem élveztük különösen a nap nagy részét.

Este kilátogattunk a stuttgarti karácsonyi vásárba. Pénzt szerettünk volna kivenni az automatából, a város tele volt egy helyi bajor bank AT-jeivel. Sem a VISA, sem pedig a VISA electron kártya nem működött. Mikor már azt hittük, hogy ennyi, pénz nélkül maradtunk, találtunk egy Commerzbank-ot, annak egyetlen működő automatája előtt hárman álltak sorba, mi voltunk a negyedikek, de legalább ez az automata adott pénzt.

Kedden volt a meccs napja. A napot Dachau és Ulm városok látogatásával töltöttük el. Jócskán kifáradtunk. A stadionhoz úgy három órával a kezdés előtt érkeztünk - de találtunk parkolót!!! A bejáratnál teljes body search - néniket nénik, bácsikat bácsik tapogattak végig. A fényképezőgépet bevittük, azért rákérdeztek, hogy van-e objektív a táskában. A stadion területén egy Arena Card nevű akármivel lehet fizetni, azt egy nénitől tudtuk megvásárolni. Minden volt ott - étel, ital, rajongói emléktárgyak - az ember kedvére vásárolhat itt.

A meccs kezdésre megtelt a stadion, 66 ezren voltak ott. Onnan, ahol mi ültünk, csak apró szaladgáló embereket és apró labdát láttunk, de érdekes volt. Sajnos az óriási kivetítőkön nem közvetítették a mérkőzést. A második félidőben születtek gólok, kettő is: az első a félidő elején, azt a németek rúgták, a másik a hosszabbításban, és az olaszoktól származott. A meccsnek voltak unalmas pillanatai is, ekkor a tömeg elkezdett hullámozni, ahogy azt a tévében a nagy eseményeken látni lehet. Háát ennek részese lenni érdekes volt.

A meccs végén mindenki igyekezett kifelé, másfél órát, kettőt vártunk arra, hogy kijussunk. Az Arena Card-dal fizettük a parkolást is, ami öt euró volt. Ahogy kijutottunk onnan, hit the road jack, Tibi szinte megállás nélkül vezetett haza. Én csak nyavalyogni voltam képes egész úton, olyan fáradt voltam, hogy a kormány nem állt volna jól a kezembe.

És egy kis fotó is legyen az egész szövegtengerbe, íme itt pár fotó: