Focimeccsen voltam hej!

Életemben először focimeccsen voltam. Szegény Tibinek már régóta mind hajtogattam, hogy olyan jó és érdekes lenne kimenni egy focimeccsre, mert hogy én soha életemben nem voltam egy ilyenen, és érdekelne milyen. Az igazság az, hogy a beszélgetések után mindig elfelejtettük, hogy akkor most jegyet kellene nézni, meg hogy mikor is van bajnokság, meg aztán lássuk be, a magyar bajnokság nem az az elit mérkőzések sorát felvonultató esemény-sorozat, aminek hatására az ember szegecselt cipőt vásárol és rögtön fut egy kört a zöld füvön.

A kifogást végül a Vodafone szolgáltatta, aki a Champions League egyik mérkőzésére szóló jeggyel korrumpált meg. A két csapat a Bayern München és az Inter Milano, vagyis nem kezdő csapatok, az biztos. A meccs helyszíne Allianz Arena, München, a foci világbajnokságra frissen felhúzott stadion.

Ezt a kifogást egy hosszított szabad hétvége eltöltésére használtuk fel. Stuttgartban lakik ugyanis apai ágon egy unokatestvérem, családjával, és akkor szombaton elindultunk feléjük, meglátogattuk őket is. A vasárnapot a cserkész lánya és fia karácsonyi előadásának megnézésével, eltervezésével töltöttük. Másnap ellátogattunk Strassbourgba, ami már Franciaország és szép. Sajnos esett az eső, így nem élveztük különösen a nap nagy részét.

Este kilátogattunk a stuttgarti karácsonyi vásárba. Pénzt szerettünk volna kivenni az automatából, a város tele volt egy helyi bajor bank AT-jeivel. Sem a VISA, sem pedig a VISA electron kártya nem működött. Mikor már azt hittük, hogy ennyi, pénz nélkül maradtunk, találtunk egy Commerzbank-ot, annak egyetlen működő automatája előtt hárman álltak sorba, mi voltunk a negyedikek, de legalább ez az automata adott pénzt.

Kedden volt a meccs napja. A napot Dachau és Ulm városok látogatásával töltöttük el. Jócskán kifáradtunk. A stadionhoz úgy három órával a kezdés előtt érkeztünk - de találtunk parkolót!!! A bejáratnál teljes body search - néniket nénik, bácsikat bácsik tapogattak végig. A fényképezőgépet bevittük, azért rákérdeztek, hogy van-e objektív a táskában. A stadion területén egy Arena Card nevű akármivel lehet fizetni, azt egy nénitől tudtuk megvásárolni. Minden volt ott - étel, ital, rajongói emléktárgyak - az ember kedvére vásárolhat itt.

A meccs kezdésre megtelt a stadion, 66 ezren voltak ott. Onnan, ahol mi ültünk, csak apró szaladgáló embereket és apró labdát láttunk, de érdekes volt. Sajnos az óriási kivetítőkön nem közvetítették a mérkőzést. A második félidőben születtek gólok, kettő is: az első a félidő elején, azt a németek rúgták, a másik a hosszabbításban, és az olaszoktól származott. A meccsnek voltak unalmas pillanatai is, ekkor a tömeg elkezdett hullámozni, ahogy azt a tévében a nagy eseményeken látni lehet. Háát ennek részese lenni érdekes volt.

A meccs végén mindenki igyekezett kifelé, másfél órát, kettőt vártunk arra, hogy kijussunk. Az Arena Card-dal fizettük a parkolást is, ami öt euró volt. Ahogy kijutottunk onnan, hit the road jack, Tibi szinte megállás nélkül vezetett haza. Én csak nyavalyogni voltam képes egész úton, olyan fáradt voltam, hogy a kormány nem állt volna jól a kezembe.

És egy kis fotó is legyen az egész szövegtengerbe, íme itt pár fotó: