No de kezdjem az elején: a Delta légitársaságot választottuk, mint a Malév alternatívája, talán idén májustól ennek a társaságnak is van közvetlen járata Budapestről New Yorkba. A választás végzetesnek bizonyult, na jó nem haltunk meg, csak majdnem, elég kellemetlen volt a hazautazás. A Ferihegyi repülőtérre két és fél órával az indulás előtt mentünk ki, ott Eszter - aki a Dell pr ügynökségénél, a Grey-nél dolgozik - átadta nekünk az elektronikus jegyet és a többi tudnivalót tartalmazó mappát, és ott cseverésztünk, majd a HVG munkatársával (aki több évig élt Amerikában és tudósította a lapot) beálltunk a check-in sorba (erre sincs igazán jó szó, de aki tud egyet, az ossza meg velem is). Ott jött hozzánk egy biztonsági ember, aki kikérdezett a csomagunk felől, hogy hagytuk-e őrizetlenül, hogy van-e benne fegyvernek látszó tárgy, hogy azért megyünk Amerikába, hogy terrorista cselekedeteket hajtsunk végre - ezzekkel a kérdésekkel vajon meg lehet ismerni az igazi terroristát? Majd következett a poggyász feladása, újabb csevegés, majd biztonsági ellenőrzés, majd várakozás, majd gépbeszállás, ott negyven perces várakozás a semmire, majd elindulás. Az út odafelé egészen jól eltelt, elejétől végig ki tudtam olvasni a HVG-t, még szakértői és munkatársi kommentárt is kaptam hozzá.
A repülőtéren egy kisebb fajta limuzin várt. Na jó, nem volt olyan hagyományos limuzin minbárral és tévével, de óriási volt az autó, 160 centimmel kétszer is elfértem volna benne és nemcsak hosszában, hanem széltében is. És mindehhez udvarias néger (áá bocsánat afrikai amerikai) sofőr járt.
Nagyon csinos hotelban szállásolt el minket a Dell, a W nevű ötvenvalahány emeletű építményben, ami a Times Square sarkán volt, pontosabban a Broadway és a 47. utca sarkánál. A hotel pont olyan volt, hogy minden pillanatban azt vártam, mikor bukkannak fel a Sex and the City szereplői, hogy leüljenek a divatosnak és trendinek látszó bárhoz és megigyanak egy Manhattan-koktélt. Zene mindenfelé, illatos levegő, félhomály - ez egyébént eléggé idegesített, mert a mi első emeleti Blaha Lujza téri bérlakásunk is hasonlóan félhomályos, így erre igazán s őszintén nem vágytam. Aznap este sétáltunk a HVG tudósítójával, becsületes nevén Nagy Gáborral, és véletlenül eljutottunk egészen az 58. utcáig és a Fifth Avenue sarkáig, ahol egy óriási, éjjel-nappal és állandóan nyitva tartó Apple bolt található, talán idén májusban építette oda Steve Jobs ezt az igencsak trendi üzletet.
Rengeteg üveget használtak, végül is az üzlet egy nagy üvegkocka tetejű akármi, ami benyúlik a föld alá és ahol az Apple hívők összegyűlnek megtárgyalni az újdonságokat, a divatos és drága kellékek kedvelői pedig marékszámra vásárolják az iPod-ot. Minden vásárláshoz egy tornazsákra emlékeztető kis szatyrot adnak az embereknek, hogy az is egyedi legyen és messziről felismerhessék egymást az Apple hívők. A Central Park elején lévő üzlet tényleg jól néz ki, és biztos azért telepítették ide mert:
1. marha drága itt építkezni
2. a Central Parkba iPoddal a fejükön szaladgálóknak legyen egy közeli bolt, ahol feltölthetik készleteiket
3. hogy Steve Jobs megmutathassa, milyen sok pénze van
4. mert megtehetik.
Nos erről ennyit, othon teszek fel képet az üzletről. A folytatásban 2006. szeptember 11-ről lesz szó, vagyis arról, hogyan gyászol egy óriási nemzet.
Az üzlet teteje.
A lépcsők felfelé.
Bolt belseje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése