Kedden, vagyis szeptember 12-én kezdődött a hivatalos része a dolognak, vagyis a Dell technológiai napja. Furcsán időzített bejelentés zavarta meg az egész eseményt: a Dell bejelentette, hogy belső auditot indít el, melynek során felülvizsgálják a cég két utolsó pénzügyi jelentését. Az auditot azért indították el, mert az ügyészség elindított egy másik vizsgálatot, mert egy évvel korábban a tőzsdefelügyelet is elindított egy vizsgálatot - mert valami nem stimmel a pénzügyek körül. Michael Dell, aki a tőzsdén jegyzett cég tulajdonosa ott állt a pódiumon, mellette a cég vezetője, Kevin Rollins, és a nagymenő nemzetközi újságírók arról faggatták Michaelt, hogy akkor kirúgja-e a mellette álló Kevint? Hát azért kínos percek voltak ezek.
A hivatalos program lezavarása után este baseball meccsre vittek minket. A játék igazi családi esemény: este hétkor kezdődött, a himnusz elénekelése után a papa-mama-gyermekek leültek, az árusok elkezdték kihordani a hot-dogot, kólát, sört - szigorúan csak nagykorúaknak és igazolvány felmutatása mellett adják, a light verziójú sörök úgy picivel erősebbek a Schlossgoldnál - majd a játékosok elkezdenek ütögetni, majd ha a tömeg elkezd izgulni - mikor mozgolódnak lent a pályán - akkkor mi is velük tartottunk és tapsoltunk és örvendeztünk. Néha volt szünet, akkor kvízjátékok mentek a nagy kijelzőn, aztán meg reklámok, aztán ha ezt is megunja az ember, akkor kimehet a nézőtérről a bevásárolóközpont-szerű stadionba, ahol minden megtalálható, ami egy üzletközpontban egyébként is megtalálható.
Másnap olvashatam, hogy a senki sem érdeklő meccsre (a New York Yankees az első a bajnokságban, a Tampa Bay az utolsó, a kérdés csak az volt, hogy mennyivel nyernek a házigazdák) 50 ezren látogattak ki. Ennyien nehezen gyűlnek össze egy Kossuth téri tüntetésre is. Röviden unalmas volt a meccs. Főleg, hogy nem is ismerem a szabályokat. Ja és a játéknak tíz akármilye van, ezek között tartanak szüneteket, sört pedig a hetedik akármi után már nem szolgálnak fel.
Hétórától fél tízig bírtuk cérnával, aztán meg összegyűjtötte a társaságot az ideiglenes anyukánk, Renée, az idegenvezető. Elmentünk egy divatos vendéglőbe, ott is ettünk valamit, aztán vissza a szállodába.
Szerda regggel városnézés volt a programban, ahol Renée idegenvezető gondjaira voltunk bízva. Volt egy kétórás hajókázás is, ami kicsit hűvös volt, de az Empire State Building, Szabadság szobor és hot-dog evés után ez is kötelező a New Yorkba látogató turistáknak. A hajókázás után még volt egy kis idő, míg elindultunk volna a repülőtérre, így egy szedd magad helyen ettem valamicske gyümölcsöt. Majd az ablakból lefotóztam az 1956-os forradalmat (inkább az ottani magyar kulturális központot) népszerűsítő plakátot, ami jelentem NINCS a Times Square-n, hanem a közelében. A Times Square a 47. utca környékén van, a plakátok pedig az 50. utcánál. Ami nyilván közel van a térhez, de nincs a téren, ahogy azt a sajtóban olvasni lehetett.
A repülőtéren kis idegeskedés volt, mert a check-in előtt óriási sor, de jött egy ember, aki a sor végét átvitte egy másik helyre. Ott kiderült, hogy az egyik pár lekéste a gépet, így aztán mindenki ideges lett. Ezért a korábbi gépekkel indulókat előbre vették a sorban, és mindenki megnyugodott, hogy nem késünk le semmit.
A repülőtéren volt wifi, így tudtam beszállás előtt csevegni Tibivel messengeren. Majd felszállás a gépre, ahol kiderült középre kaptam jegyet - nem figyeltem oda, mikor ideadták, mert rögtön mást kértem volna. Egyik felemen egy büdös pasas ült, másik felemen egy zsidó nő, akinek be nem állt a szája, ott fontoskodott. Egy órát és vártunk, amíg a gp felszállt, aztán végre ihattunk. Aztán meg légörvényekbe mentünk, és nem lehetett felállni. Mindenkit visszaparancsoltak a helyükre, mert hogy ha megsérülünk, akkor vissza kell fordulni. Egy órát vártam, másfelet is, majd muszáj volt felállni. Mások is kilopóztak a vécére, ezért ott kellett várni az ajtó előtt. De rögtön jött a szigorú légikísérő bácsi, aki elkezdett vitatkozni, hogy akkor én viselkedjek felnőtt módjára, mert hogy ez meg az. Én meg mondtam, hogy higgyje el nekem, tényleg felnőtt módjára viselkedem. Elhitte.
Azután hosszú ideig nem ittam semmit, nehogy újból vécézni kelljen. Elkezdtem sétálni a gépen, ezzel eltelt még egy óra, majd észrevettem, hogy két ülés egymás mellett üres hátul, nos oda leheveredtem, zene be, és elalvás. Arra ébredtem, hogy a stewardess reggelit akar adni nekem, haragudtam is rá, hogy ezért felköltött. De akkor már ittam egy pohár vizet, és rá fél órára kiszáradva megérkeztünk. Ott már csak a csomagra kellett várni és aztán végre találkoztam Tibivel, aki hazavitt, befektetett az ágyba és aludtam, mint a bunda este hatig.
Hát ennyi volt a másodszori New York út. A gépről elloptam a Sky MAgazine-t, amiben ijesztő fogyasztásra szánt termékek vannak, amint lesz idő, ezeket beszkennelgetem és felteszem külön blogra. Tiszta homár!!! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése