Full time anyuka

Március 23. óta full time anyuka vagyok, a b-aron.blogspot.com címre írok. Ott olvassatok.

Ráérek

Ráérek. Várakozom. Várom, hogy jöjjenek a fájások, és kijöjjön Áronka. Időközben fotózom egyre nagyobb pocakomat. Alant látható. Ja bónuszként a képsorok végén a szikrázó napsütésben alvó kutyáink - Pixel és Flopy - láthatók.

Pocakosan 38-39. hét

Tesco

A kenyyérpirítónk elromlott. Kellett egy új. Ez volt a legjobban kinéző, és igen majdnem a legolcsóbb kenyérpirító. Az alábbi szkennelt kép a használati utasítás borítója. Ez a büntetés.



Katt, megnő, jöhet a röhögés.

Udvariasság

Amióta nagy pocakot hordok magam előtt, rájöttem, hogy a nők udvariasak. Mert hogy a zsúfolt metrón eddigi pályafutásom alatt háromszor, azaz 3-szor adták át a helyüket az emberek, és minden esetben nők voltak az elkövetők :-). Végül valahogy logikus is, mert ők csak tudják milyen fárasztó lehet mindez. No mind1, ez van, ennyire udvariasak a pasik, akiket végül is mi szülünk.

Ja szülés, még három hét van hátra, pocakméretről fotó pedig itt látható.


További fotók itt:

Pocakos önarckép - 36. hét

UPDATE: 2009. március 16. A férfiak becsületét egy Good Charlotte feliratú pólót viselő, többszöri pillantásra munkásembernek kinéző pasas megmentette.

itthon

Végre itthon. A kórházat mindenkinek ajánlom, aki nem volt katona. Jó kiképzés :-D.

Na jó azért nem volt aannyira rossz. Voltak kedves emberek, akik igyekeztek, de voltak olyanok is, akiken látszott, hogy utálják munkájukat.

Szóval a helyszín a SOTE II., terhespatológia. Ide azokat a terhes mamákat fektetik be, akiknek van valami bajuk. Bármi bajuk. Már a név, hogy patológia, nos az nem tetszik, mert olyan mintha ide jönne az ember a saját hullája után. Bár az proszektúra? A fene tudja mi, de nem is érdekel.

Az osztály, a szoba:
A kórházi osztály felszereltsége hagy maga után kívánnivalót, ezzel nem hiszem, hogy újat mondanék. Talán egy darab kétágyas szoba, két darab háromágyas szoba, és talán két darab többágyas - hatágyas talán - szoba is volt. A mi háromágyas szobánkban a fény kicsit halovány volt, a fejem feletti lámpa nem működött, a kagylónál nem folyt a melegvíz, a hideget is keveset lehetett használni, mert dugult el a lefolyó. A konnektorokból egyben nem volt áram, az ami közel volt hozzám, csak úgy működött, ha félig kihúztam belőle amit be kellett oda dugni. Az ágy végül is kényelmes volt, ha az ember kért, adtak is hozzá csere huzatot vagy lepedőt.

Étel: ezt nem vitték túlzásba, de nem is haltunk éhen. Reggeli vagy esti standard étel a két zsömle és a vaj/margarin/májkrém/méz/valami iszonyú szalámi volt. Néha kaptunk kefírt, tejfölt. Reggelinél volt tea vagy tejeskávé, a tejeskvé kakaót nem látott, ellenben meleg volt.
Ebédre két-három fogásos ételt kaptunk, ami levesből állt - érdekes, a leveseket mind megettem, volt zöldségleves meg karfiolleves meg tarhonyaleves szóval változatos volt. Amit megettem szó nélkül, az rántott csirkehús és tört krumpli volt. Amit meg se kóstoltam, az a borsófőzelék volt. Amit kicsit megkóstoltam, de nem ettem meg végig, az a krumpli püre volt, a hozzá adott husi végül is jó volt, azt megettem. Egyszer kaptunk egy mandarint, azután kis narancslevet mint desszert. Friss zöldségre nem futotta.

Orvosi ellátás: jó szakemberek vannak, kedves emberek, de tényleg. Néha a nővérek azonban elfelejtették, hogy kell adni injekciót, nekem kellett szólni. Volt nővérke, akin látszott, hogy utálja az egészet, volt aki pedig a megtestesült profizmus volt. A babáknak naponta kétszer szívhangot kellett hallgatni. Ez reggel hatkor és este hat-hétkor történt. Este szólt a nővér, hogy menjünk a folyosó végére lévő kis szobához - mentünk is, szépen sorakoztunk egymás után. Reggel hatkor ez már nehezebb volt, de ha a nővérke szólt, mi mentünk. Egyik profi nővérke viszont reggel az ágyunkhoz jött egy hordozható monitorral, és nekünk csak fel kellett húzni a pocitakaró trikót, még a szemünket sem kellett kinyitni. Ez annyira jól esett, hogy megszavaztuk másnapra is - a másnapi nővér is így csinálta. Ám a harmadik np már újból nekünk kellett végigballagni a folyosón kora reggel hatkor - nos ezt kifejezetten utáltam - kényelmesebb nővéreket kaptunk.

Tusolás, higiénia: A folyosó két végében voltak tusolók meg vécék egyben. Hozzánk közel három tusoló volt: az egyikben nem volt égő, tehát az este nem volt használható - nappal se nagyon, mert nem lehetett bezárni. A mellette lévő az nagyon pöpec volt, látszott rajta nemrég újították fel, Kludi csapokkal, csillogó villogó, még tisztán tartott felszerelésekkel. Nos, ott az történt, hogy a tusoló rózsája leszakadt - így csak vécézésre lehetett használni. Maradt a harmadik tusoló, abban minden működött, azon látszódott, hogy egy kicsit lestrapált, de hát végül is nem lehet mindegyik új. Sajnos a kismamák közül is páran igénytelenek voltak, hiába írták ki például, hogy töröljék fel maguk után a vizes földet, nem tették. Az volt az érzésem, hogy folyamatosan nekem kell törölni a földet.

Nos ennyit tudok erről írni. Majd ha még eszembe jut valami, pótolom.

Egyébbként a kórházat minősíti, hogy végül zárójelentés nélkül engedtek el. Annak megszerzése folyamatban.

Kórházban

Szóval kórházban vagyunk. Az történt, hogy visszeres jobb lábamra vettem egy gyógyharisnyát, mert hogy előzzük meg, hogy komolyabb baj történjen. Egy szombati nap fel is vettem, de iszonyúan szoros volt, fájt benne a lábam. Reggel kilenctől délután ötig bírtam hordani, szó szerint letéptem a lábamról, annyira fájt. De már késő volt, a visszerek, a lábam begyulladt, iszonyú piros lett és nagyon fájt. Este kicsit jegeltem, majd másnap borogattam, és hát ennyi. Noha a háziorvos ajánlotta a kenegetést krémmel, én azt nem vállaltam, mondván ott a baba. Eltelt 1 hét, a lábam picit javult, mert azért pihengettem is, de azért még mindig fájt, amikor felálltam és belé zubogott a vér. Mintha apró zsilettpengék miliói zúdultak volna lefelé lábamon.

Hétfőn nem mentem el a háziorvoshoz, mert influeenza járvány volt kialakulóban. Kedden pedig gyógytornára meentem, mondván, majd az ezután következő szülésznői találkozón megmutatom neki lábamat. A tornán sajnos nem tudtam behajlítani a lábam, ez feltűnt a gyógytornász lánynak, aki rögtön átküldött az ambulanciára. Ott az orvos pedig elsazörnyűlködött, és beutalt a kórházba. Itt injekciót adnak, Heparin tartalmú, meg antibiotikumot, meg kenegetni kell a lábam Venoruton krémmel. Meg borogatni. Elvileg hétfőn már haza engednek, de nem lehet tudni, hátha kell az ágy másnak.

Ja, hab a tortán, a fogadott doki of course szabadságon. 18-án jön vissza.

Áronka első fotója

Na jó csak a fél arc látszik, de megvan az első fotó. 2200 gramm őfelsége és egyre kevesebb a helye. 7 hét van hátra.



További fotók a Picasan.

Perverzitások

Mindig is tudtam, hogy az orvosi társadalom kicsit perverz, hiszen emberek szenvedésével veszik körül magukat. Terhestornára járunk, a helyszín a SOTE II-es klinika könyvtára, hiszen állami intézményhez méltóan nincs más terem, ahol ezt a tevékenységet folytatni lehet. A kórház javára legyen mondva, a gyógytorna foglalkozások ingyenesek, és emellett aki tartja őket egy rendkívül aranyos, kedves, figyelmes leányzó.

Szóval a könyvtár teremben mindeféle, tornaórához nem illő kellék van. A lenti izét a tegnapi órán fedeztem fel, illetve fedezte fel az egyik leányzó és hívta fel rá figyelmemet. Első ránézésre valami szado-mazo eszköznek tűnhet, de ha valaki a képet nézve sem hiszi el, hogy nem az, megnyugtatom, nem az. Ez lenne a mama, annak szülésre kitárulkozó puncija, no meg a szemléltető gyermek fehér rongyból. Remélem, csak múzeumi, kiállítási jelleggel van ott a könyvtárban.






Nem mintha lenne választásom, de kicsit elment a kedvem a szüléstől.

A hónap (talán év) híre

Origón a legolvasottabb hír:

Disznó futkározott az M3-ason

Egy másfél mázsásra becsült sertés szaladgált az M3-as autópálya Heves megyei szakaszán hétfő este, riadalmat okozva ezzel a Budapest felé tartóknak - jelentette a helyszínről az MTI munkatársa. A Hort határában, az autópálya 59. és 60. kilométere között felbukkanó disznóról az autósok tettek bejelentést. A rendőrök után a hatvani tűzoltók is megjelentek a helyszínen, és ők találták meg az addigra meglehetősen fáradt állatot, amely akkor már az autópálya elválasztó sávjában aludt. Az disznó befogásának idejére, nagyjából tíz percre mindkét irányban lezárták a forgalmat az M3-as érintett szakaszán. A tűzoltók szerint az állat valószínűleg leesett az őt szállító járműről, legalábbis erre következtetnek abból, hogy az egyik lába el volt törve. Állatorvost hívták a helyszínre, hogy eldöntse, mi legyen a sérült disznóval.

1. Irigylem, hogy autópálya elválasztó sávjában tudott aludni.
2. Remélem semmi komolyabb baja nem esett, és főleg nem vágóhídon fogja végezni.
3. Én akkor is a disznónak drukkolok!!!

Újabb vaterás cuccok

Újból felkerült a Vaterára egy pár cucc, minden féle haszontalan dolog, ami itt tengődik-lengődik. Főleg ezt az LG KC910-est szeretném eladni vagy egy LG LCD TV-re cserélni, például egy ilyenre.

Szóval, ha valami érdekel akkor szívesen 6 százalékkal olcsóbban adom el nektek (a Vatera ennyit számol fel minden eladott cuccért).

Hasonlat

Konyhában mosom az almát, tévében elkezdődött a híradó. "Nem lehet úgy újratervezni a költségvetést, mint egy megkergült GPS az útvonalat" - mondja a jobboldal proeminens vezető politikusa. Vagyis már van annyira elterjedt a GPS, hogy politikai beszédekben érdemes erről beszélni. Tök vicces.

50000

Két éve vásároltuk a kis piros Yarist, és ma reggel, na jó tegnap este lett meg az ötvenezredik kilométer. Le is fotóztuk ezt a kivételes alkalmat.

Babás álmok

Írta egyik baba nevelési könyvben, hogy a várandósság egy adott szakaszában az embernek babás álmai lesznek. Fura babás álmai. Nos nálam is előjött ez...

Első alkalommal azután álmodtam babával, miután Edittől kapott kis baba holmikat rendezgettem. Az álom lényege az volt, hogy megvolt a kisbaba, és olyan mézeskalács baba jellege volt - mint ami a Shrekben is van. Én meg csak ámultam, hogy hogy is lehet ilyen pici egy baba, de hát ez van. Aztán az álomban megnőtt kicsit, de továbbra is kétdimenziós kalácsbaba maradt.



A második alkalommal azt álmodtam, hogy rendes babánk volt, akit a mellem mellé tettem, ringattam, majd minden előjel nélkül a baba bekapta mellbimbómat és elkezdett szopni. Nem volt kellemetlen, sőt érdekes érzés motoszkált a hasamban is. Aztán a baba hirtelen felnőtt, fogai lettek és elkezdett kicsit harapdálni, én pedig rögtön eltoltam magamtól és szóltam neki, hogy ne, anyának ez fáj.

A harmadik álom kicsit horrorszerű volt, mintha azzal a hússal etettek volna, amit a hasamra nőtt :-D, ám de egy adott méret elérése után ezt abbahagyták. Előtte való este csirke farhátat főztem a kutyának, innen szerintem a húsos álom.

Boldog!

Boldog Új Évet! Mi már tudjuk, hogy nekünk az lesz...