Pixel

A fenti névvel kutyánkat illetjük, aki úgy egy hónapja koptatja a mi udvarunk földjét. A magyar vizsla - picit más fajból is van elvileg benne - itt a falu utcáin kódorgott hosszasan, mikor egy nap - kicsit meggondolatlanul - Ibi néni kérésünkre beterelte hozzánk. Az első egy hét nem volt sírásmentes, annyira örvendett a kutya nekünk, hogy folyamatosan ugrált fel ránk, sározta össze az összes ruhánkat. Ezt lassan, de biztosan leszokta - vagyis leszoktattuk. Kapott oltást, meg féregtelenítést, hivatalos kis könyvecskét, így Pixel végképp a miénk lett. Fotó is van róla, itt éppen sütkérezik a napon, vagyis alszik a napon. Délelőttönként ez a programja.



Mivel mindent összerágott, a pince előtt kellett rendeznünk, el kellett onnan takarítani a lomokat. Valamikor egy este kiesett a zsebemből a személyim, a lakcímkártyával együtt, másnap reggel a kutya a teraszra hozta, gyengéden, fogai között. Majd ha valakinek meg kell mutassam, magyarázkodhatok, hogy az biza ott kutya fog nyomok.