Talán egy hónapja kezdődött el a velünk szemben lévő lakás felújítása. Ha eddig nem mondtam volna el, akkor most: egy belvárosi négy emeletes lakásban lakunk, az udvarra néz lakásunk, ami miatt sötét. De nagyon csendes (volt). Néha a felső szomszéd, aki jósnő, kereste hangosan Igor nevű macskáját, de annyi. Még a légy zúgása is meghallatszott, ha az embernek jó a hallása.
Szóval elkezdték a felújítást. Reggel 7 órakor - amikor a hivatalos csendórának vége, ahogy azt megtudtam - el is kezdődik a nagy zaj. Falrombolás, körfűrész, kitartó kalapálás - nevezd meg a zajforrást és ezt ott hallani lehet. Az öblös udvar mindezt felerősíti, mivel meleg van, az ablakot ők is, mi is nyitva tartjuk.
Első alkalommal egy hétköznap mentem át hozzájuk, és megkértem őket szépen, hogy ha lehet ne reggel hét órakor kezdjék a zajt, hanem később. Ezt egy ideig be is tartották, aztán meg semmi, menetrendszerűen hétkor ébresztettek. Azután egy vasárnap mentem át, amikor nagy álmosan afelől érdeklődtem, hogy ugye, vasárnap van, és ha igen, akkor engedjenek meg két órát aludni.
Következő vasárnap már nem voltam olyan kedves, de ők sem. Mentegetőztek, hogy muszáj dolgozniuk - gondolom, más kedvelt elfoglaltságuk is akadna vasárnap, mint egy házat felújítani - de hát a főnök vagy a helyzet dolgozni kényszeríti őket. Én viszont aludni szeretnék. Utolsó érvem már az volt, hogy akkor játszódjunk feljelentősdit?
Hatott és másnap, teljes munkaszüneti napon, augusztus 20-án is lábujjhegyen kezelték a csempevágót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése