Szóval akkor most Orlandó volt a célpont. Az utazás Párizson keresztül Miamiig, majd onnan egy kis gépen Orlandóig. Nagyon érdekes volt a kilenc és fél órás út Miamiig, egy Boeing 747-400-as géppel utaztunk, ezen a gépen 470 ember is elfér rajta. Kétemeletes, a fenti részen kaptam helyet, ott 40-50 ember utazik, és nagyon kényelmes, mind a két oldalon három-három szék van. Lent három szék az egyik oldalon, középen négy szék, másik oldalon pedig újabb három, vagyis sorban heten ültek, ilyen sorokból vagy harmincat számoltam össze, de ez nem a legpontosabb szám. Szóval nagyon sokan voltunk ezen a gépen, telis-tele volt. Miamiban immigration, meg azután meg kellett várjam a csomagot – Iza köszi a tippet a piros kendővel, senkinek sem volt piros pöttyöt kendője a bőröndjén, így könnyen meg tudtam különböztetni. Azután rohantam végig a repülőtéren, hogy érjem el a gépemet, az emberek akiket kérdeztem, hála istennek a megfelelő irányba küldtek. A gép tényleg nagyon kicsi volt, főleg a 747-es monstrum után. Mielőtt felszálltunk volna egy kis hirtelen érkezett viharos esőzést – erről készítettem is sok fotót – majd az út kicsit rázós volt a sok légörvénytől. Az orlandói repülőtéren volt ingyen internet, kicsit interneteztem is, írtam embereknek levelet, meg Skype-oltam is, aztán egy Shuttle service autójával eljöttem a JW Mariott Hotelbe, ami a város szélén van, és innen bárhová csak autóval l ehet eljutni, mivel nekem nincs autóm hát taxival. Hála istennek a hotelnél van egy Starbucks kávézó, ott reggeliztem ma, ettem egy muffint és ittam kávét, és fizettem 6 dollárt és valamennyit – de legalább megvolt a reggeli. Azután Csabával találkoztam, aki Ibikének a barátja és küldött nekije Túró Rudit. Elvitt a városba vagyis egy bevásárlóközpontba, ahol vásároltam magamnak két nadrágot, a GAP nadrág 20 dollár volt, ami testvérek között sem több négyezer forintnál. Meg egy fehér inget, meg egy gyűrött nadrágot, ez csak 10 dollár volt – így lehet élni, ilyen árak mellett.
Szóval hát ennyi volt eddig, internet csak fizetős van, így majd később valamikor felteszem a blogomra. Ma május 20 van, vasárnap és Amerika igen érdekes hely.
Ja az E65-ös telefon igen érdekesen működött, nehezen vette fel az idegen hálózatot, le is fagyott. Néha kiírja a Pannon nevet, majd T-Mobile-ra vált, mert itt nincs Cingular, ami a Pannon partner hálózata. Készítettem videókat a kis gépről, amint a felhők között repülget, érdekes volt.
Ezt el kell meséljem: most láttam a CNN-en egy történetet arról, hogy hogyan rabolt ki egy bankot Amerikában egy rabló úgy, hogy meg sem jelent a bankban. Egy virágküldő szolgálathoz adott rendelést, hogy vigyenek el egy csomagot és valami virágot. Telefonált a bankba, hogy küld egy csomagot, hogy megköszönje kedvességüket. Majd felhívott egy limuzin bérlő céget, hogy kell a testvére báljára egy autó. Útközben felhívta a limó sofőrjét, hogy el kellene ugrani a bankba. A bankba megérkezett időközben a virág és a csomag, a csomagban valami bombaféle volt, és telefonon arra utasította a banki alkalmazottat, hogy a sofőrnek adjon át xy mennyiségű pénzt, majd a sofőrrel elvitette magához a pénzt :-D Ezt is csak Amerikában lehet megtenni, az biztos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése