2006. november 29., szerda

Abba múzeum

Olvasom a BBC-n, hogy Stockholmban Abba múzeum nyílik. A négy abbást meg kellett győzni, hogy kell egy ilyen múzeum, a házaspár, aki ezt kitalálta, két évig beszélt a fejükkel. A házaspár a liverpooli Beatles múzeumot irigyelte el-meg. A polgármester nyilván örvend, hogy a hideg svéd városnak 2008-tól egy újabb nevezetessége lesz, és lesz mivel oda vonzani a turistákat.

Az csapat 1982-ben oszlott fel, akkor, amikor kezdtem felfogni a zenét, illetve dehogy, az már később volt, mikor idegen együttesek neveivel összefirkáltuk a falat a balkonon: Abba, Boney-M vagy hogy írják, nos ez a kettő biztosan ott volt a falakon.

Őszinté, szívesen megnézném őket egy koncerten, de megértem őket is, ezt már nem akarják csinálni így tovább. Egyébként is 3 (azaz három) millió lemezt adnak el évente csak azért, mert ők az Abba.

A YouTube-on egyébként csekély 2996 találat van az Abba szóra. Íme az egyik. A választás nem véletlen.

2006. november 26., vasárnap

Tévé és vasárnap este

Mióta kicserélték a régi UPC kábeleket a házunkban, megszűnt az ingyenes kábeltévé, az upgrade érdekében senki sem keresett meg, nem volt ember, akit le tudtunk volna fizetni a végtelenített élvezeteket ígérő csatornákért. Most a tévén négy csatorna fogható: a 0-áson van az RTL, az 1-esen az MTV1, a 2-esen újból az RTL, a 3-mason a TV2, a 4-esen az a csatorna jön be, amin fiatalok mindig számítógépes játékokat mutatnak be, na jó meg van az 5-ös, ahol a Hálózat nevű csatorna bolháinak színes táncát lehet nézni. A tévét és a DVD lejátszót Tibi úgy állította be, hogy a 4-es csatornán a DVD jele jelenik meg, mikor a DVD be van kapcsolva. Én ehhez buta vagyok, nem tudom, hogy kell ilyet csinálni, de hát ezért (is) vannak a pasasok.

A tévé a hálószobában van, és elég késő estig szoktuk nézni, talán ezért vagyunk hétfőn mindig fáradtabbak. Az új házunkba a nappaliba száműzzük majd a tévét, ez már biztos.

Na de miért írok a tévéről? Mert most félig munka után és internetezés közben az MTV1-est nézem és a Krém című szuperprodukcióval szórakozom. Ahol Csepregi Éva és a Crystal zenekar és Éva gyermekeinek rockzene csapata szerepelt. Mert hogy a Crystal zenekar megjelentetett egy válogatást, ahol Neoton dalokat dolgozott fel, és ennek aprópóján meghívták Évát is, aki cserébe elénekelte azt a Crystal dalt - Fújja el a szél - amit én is ismerek. Aztán meghívták a műsorba azt az embert is, aki egy autós reklámban motorzajokat utánoz, és hát elcseverésztek, viccelődtek ott, vagyis az a tipikus műsor folyt, amikor nyugodtan ki lehet menni a konyhába főzni, mosogatni, enni, vécére kakilni, pisilni, mert nem veszítünk semmit a műsorból. És kiderült, hogy ha az ember szereti azt a zenét, amit ezek az emberek éneleknek, akkok eléggé szórakoztató tud lenni, el lehet rajta csámcsogni, el lehet szórakozni rajta.

És még egy fontos tanulsága volt számomra a műsornak, de ezt komolyan gondolom: ha az ember tiszteli gyökereit, szakmájában az őseit, akkor érdekes dolgokat tud teremteni. Ezeket az ősöket értekelni kell, és tisztelni kell, és szerepeltetni kell a médiában, amíg csak van rá lehetőség.

2006. november 22., szerda

Munkahelyi panoráma

A Sony Ericsson W850i nevű telefonját tesztelgettem, mikor észrevettem, hogy panorámafotó is készíthető vele. A készülék három fotót készít, abból teszi össze a hosszú képet. Miután elkészül az első kép, annak a széle ottmarad a képernyőn, hogy az ember hozzá tudja igazítani a valósághoz, és akkor elkészítheti a második fotót. A harmadik fotó elkészülte után automatikusan összenyomja őket. Ilyet még nem használtam egy ketyerén sem, ezért volt érdekes.
Ez a két érdekes eredmény született, ráklikkelve megnő:



2006. november 21., kedd

Aktuálpolitikai kérdés

Sajnos nem vicc, hanem a való világ. Láttam, Sam.Joe blogján is fenn van a kép, de annyira jó, hogy nem tudtam ellenállni. Tibitől érkezett.

Érdekes

Érdekes, amikor keveset írok a blogra, akkor egy csomó minden történik körülöttem. Barcelona után Münchenbe mentem, ott túl sok minden érdekes nem történt. München vagyis Augsburg a Fujitsu-Siemens fő hadiszállása, van ott nekik egy gyáruk, van ott egy kiállítóterem, és már harmadik éve ősszel szerveznek ott egy találkozót. Idén voltam másodszor, meglátogattam most a gyárat is, újból elbeszélgettünk Josef Regerrel, aki a Fujitsu-Siemens technológiai vezetője, és aki most is érdekes dolgokat mondott.

Fáradtan hazaérkeztem, gond nélkül és még elugrottunk Ibikéhez, aki másnap ment a nagy Ámérikába, még vittünk neki csip-csup dolgokat.

De ami a nagy dolog, újra feltettem a gépemre a Skype-ot, és beszéltünk Izukával, akinek a gépére Ibike tette fel a programot. A Skype-ot korábban még használtam, de eléggé recsegett-ropogott, Edit nővérem gépére valamiért nem tudtuk feltenni a szoftvert, úgy hogy nem volt miért is használjam. Helyette a Neophone nevű magyar szolgáltató által támogatott X-Lite programot használjuk gyakran, 5000 forintos kártyákat beszélünk le kéthavonta. Amerikát 5,20-ért, Romániát 29 forintért lehet hívni, mostani kedvezményes és szuper mobilos percdíjam 26 forint. Skype nickem veniko76, hívjatok bátran, a munkahelyemen is meg a progesz.
Hát ennyi.



Ja és erre kért Enikő barátnőm, hogy nehogy beírjam a blogomra:

"Eniko üzenete:
csak azt ne ird hogy "bekesen beleptem irogatni amikor a baratom hirtelen letamadott es nem hagy bekem"".
Nem, nem írom be, semmiképp.

2006. november 10., péntek

Jelentem, megvagyok

Aki amiatt aggódott volna, hogy a sok repülőgép között elvesztem volna, most leállhat az aggódással vagy idegeskedjen más miatt: jelentem, hogy minden csomaggal együtt megérkeztem a budapesti repülőtérre vissza, ahol várt volna rám Tibi, ha az Alitalia járat 20 perccel hamarabb nem érkezett meg volna és ha a ferihegyi gyorsforgalmi úton nem lett volna kisebb dugó.

De megérkeztem, és az Alitalia behozta a múltkori késését is, így most már semleges a véleményem róla. Azt viszont még mindig nevetségesnek tartom, hogy 13-as számú sor nincs a gépen, de ha ez az utasok kényelmét és boldogságát szolgálja, akkor ám legyen.

Ami Barcelonában érdekes volt: első este elvittek egy flamenco táncos vacsorára, ahol nem fodros-csili-vili nénik és bácsik ropták a táncot, hanem igazi hús-vér és izzadó emberek, akikből a szenvedély csak úgy áradt. Amit aznap este ott élőben láttam, azt nehezen lehet elfelejteni, a táncosok, zenészek, énekesek mind-mind olyan lelkesen és szenvedélyesen tették a dolgukat, hogy azt hittem, leszakad az étterem teteje. Azon sem lepődtem meg volna, ha az előadás végeztével egy nagy kiáltással az embereket arra hívják szálljanak hajóra és hódítsák meg Amerikát (újra), én biztos követtem volna őket. A táncot nézve megértettem, mitől lett világhatalom ez az ország, honnan volt erejük felfedezni a világot, miért olyan jók a fociban.

Második nap volt a konferencia, ott ebéd után megszöktünk két előadásról, és a közeli Földközi tenger partján sétaltunk egy keveset. 22 fok volt, november 6-án, kiélveztük minden pillanatát a sétának.

Este a szenvedélyes spanyol nép lejáratatta magát előttem (előttünk): a velünk együtt utazó Szonjának a szobájából eltűnt a poncsója, meg a parfümje. Szóltunk a szállodai alkalmazottaknak, akik először kétségbe vonták a lány szavait, elküldték vissza a szobájába, hogy még körülnézzen. Annyira elment a kedve mindentől, hogy nem is jött velük vacsorázni. Reggel kiderült, hogy a szálloda egyik alkalmazottja negyedórát vitatkozott Szonjával telefonon, majd reggelre az ajtaja elé tették egy zacskóba a poncsóját, parfümjét, mobiltelefon töltőjét, szóval mindent, amit elvittek a szobából. És ötcsillagos szállodáról van szó!!!

Azt viszont el kell ismerni, hogy a szálloda gőzfürdője az fantasztikus volt, olyan jól ellazultam, hogy másnap a visszaúton nem is tudtam idegeskedni a csatlakozások miatt. Ezt mindenképp meg kell majd ismételjem a következő adandó alkalommal is.

2006. november 6., hétfő

Ferihegyről jelentkezem

Szóval itt üldögélek a ferihegyi repülőtéren, várom a milánói járat indulását, ami az Alitalia szokásához híven késik, úgy hogy a Pannon ingyen wifinek hála jut idő az internetezésre is. A pilóták és a légikísérők már megérkeztek, de a gép még sehol. Milánóban két óra van az átszállásra, most már csak 1 óra 40 perc, és a végcél Barcelona. Ott a Dell tart egy rendezvényt. Remélem elérem a csatlakozást, ha nem legalább eszem egy jó olasz pizzát :-).