2006. november 10., péntek

Jelentem, megvagyok

Aki amiatt aggódott volna, hogy a sok repülőgép között elvesztem volna, most leállhat az aggódással vagy idegeskedjen más miatt: jelentem, hogy minden csomaggal együtt megérkeztem a budapesti repülőtérre vissza, ahol várt volna rám Tibi, ha az Alitalia járat 20 perccel hamarabb nem érkezett meg volna és ha a ferihegyi gyorsforgalmi úton nem lett volna kisebb dugó.

De megérkeztem, és az Alitalia behozta a múltkori késését is, így most már semleges a véleményem róla. Azt viszont még mindig nevetségesnek tartom, hogy 13-as számú sor nincs a gépen, de ha ez az utasok kényelmét és boldogságát szolgálja, akkor ám legyen.

Ami Barcelonában érdekes volt: első este elvittek egy flamenco táncos vacsorára, ahol nem fodros-csili-vili nénik és bácsik ropták a táncot, hanem igazi hús-vér és izzadó emberek, akikből a szenvedély csak úgy áradt. Amit aznap este ott élőben láttam, azt nehezen lehet elfelejteni, a táncosok, zenészek, énekesek mind-mind olyan lelkesen és szenvedélyesen tették a dolgukat, hogy azt hittem, leszakad az étterem teteje. Azon sem lepődtem meg volna, ha az előadás végeztével egy nagy kiáltással az embereket arra hívják szálljanak hajóra és hódítsák meg Amerikát (újra), én biztos követtem volna őket. A táncot nézve megértettem, mitől lett világhatalom ez az ország, honnan volt erejük felfedezni a világot, miért olyan jók a fociban.

Második nap volt a konferencia, ott ebéd után megszöktünk két előadásról, és a közeli Földközi tenger partján sétaltunk egy keveset. 22 fok volt, november 6-án, kiélveztük minden pillanatát a sétának.

Este a szenvedélyes spanyol nép lejáratatta magát előttem (előttünk): a velünk együtt utazó Szonjának a szobájából eltűnt a poncsója, meg a parfümje. Szóltunk a szállodai alkalmazottaknak, akik először kétségbe vonták a lány szavait, elküldték vissza a szobájába, hogy még körülnézzen. Annyira elment a kedve mindentől, hogy nem is jött velük vacsorázni. Reggel kiderült, hogy a szálloda egyik alkalmazottja negyedórát vitatkozott Szonjával telefonon, majd reggelre az ajtaja elé tették egy zacskóba a poncsóját, parfümjét, mobiltelefon töltőjét, szóval mindent, amit elvittek a szobából. És ötcsillagos szállodáról van szó!!!

Azt viszont el kell ismerni, hogy a szálloda gőzfürdője az fantasztikus volt, olyan jól ellazultam, hogy másnap a visszaúton nem is tudtam idegeskedni a csatlakozások miatt. Ezt mindenképp meg kell majd ismételjem a következő adandó alkalommal is.

Nincsenek megjegyzések: