2006. augusztus 24., csütörtök

Hülye fotók

Akkor a hülye fotók.
Ez az első a szabadságból származik. Paksra mentünk át komppal, amint az később a cég weboldaláról megtudtam, Géderlakról. Vicces kedvében lehetett a cégalapító, Charon ugyanis a görög mitológia ama alakja, aki a holt lelkeket viszi át Hádész birodalmába pénzért egy hajón vagy csónakon :-)



Ez pedig a Looping Star-on készül, a Vidámparkban. A szemem mindvégig zárva volt, a szám tágra nyitásával és erőteljes ordítással ezt kompenzáltam. Aki előttünk ül, az násznagyunk lánya, Orsi.



És a harmadik hülye fotó: Trauval, a nem túl normális kollégámmal hülyéskedtünk. Főszerephez jutott egy zacskó is, amiben valami gyógyszert vásároltam. A kép alkotója Sam.Joe, köszönjük az örökkévalóság nevében.



Ja és ha valaki nem tudná, egy istenes ázással túléltük augusztus 20. Igen, mi sem néztük az időjárás jelentést aznap. Ja és a rendőrök, akik a gyermekeket tették be autójukba a Margit sziget elején, hogy ne ázzanak, nos ők nagyot, óriásit nőttek a szememben. Le a kalappal előttük!!!

2006. augusztus 16., szerda

Rózsaszínű világ

Szeretem a nőies dolgokat. De ez már túlzás :-)
Hello Kitty mobiltelefonon és Barbie-autó Japánból.







Rózsaszín mobiltelefon további képek (oldalt vannak a linkek).
Rózsaszín autó további képek.

Vége a szabadságnak

De jó volt a szabadság! Ránkfért. És hogy mit is csináltunk szabadidőnkben? Mindent, ami nem számítógéphez és reklámtervezéshez és cikkíráshoz köthető (na jó, bevallom, a leveleinket elolvastuk azért).

Amire nagyon büszke vagyok, az az, hogy házunk előtt lévő vízelvezető árok oldalára ültettünk valami futónövényt, és azok megfogantak, majd biztosan szépen el is terjednek és kiszorítják onnan a gazt. Soha még nem ültettem el életemben semmit, úgy hogy erre tényleg büszke vagyok.

És merre voltunk a nagy szabadságon? Hát a háznál, és amint az már leírtam, ott ültettünk. Azután elmentünk egy halascsárdába, ami Akasztó mellett van, a nagy magyar pusztában, és ahol mi voltunk az egyedüliek, akik nem halásztunk. Ott kibéreltünk egy szobát és három napig friss levegőt szívtunk, napfényre keltünk fel, halat vacsoráztunk (na jó, harmadik nap este már csirkét ettünk, mert elegünk volt a halból), ellátogattunk Paksra, ahol az atomerőműnek van egy látógatói központja - még helyenként érdekes is volt. Aztán komppal átvittük autónkat a Dunán, megnéztük az Ordason lévő Rákóczi fát, de nem hagyhattuk ki Kiskőröst és a Petőfi szülőházat sem, ami olyan szerény, amilyen régen is lehetett. De elmentünk Kalocsára is, és ott megnéztük az érseki könyvtárat, az érseki könyvtárat - mivel nem volt senki a múzeumokban, mindenhol személyre szabott idegenvezetést kaptunk. Ja és nem hagytuk ki a paprika múzeumot sem, ahonnan szuvenyírt is vettünk, ami - nem nehéz kitalálni - díszcsomagolású paprika.

Aztán meg hazamentünk, hétfőn kimentünk a Szigetre, ahol rájöttem, öreg vagyok, hiszen nem tudnék ilyen szeméthegyek között élni egy hétig, míg ott ebből űznek sportot. De azért a kijáratnál kolduló tiniket megszántuk, és nekik adtuk a kezünkön lévő karszalagot, amit ők szépen levágtak és pillanatragasztóval vagy mivel felragasztották saját csuklójukra és bementek a szigetre, ahol kikönyörögtek majd maguknak egy kis sört, cigit, és még ki tudja mit. Hát igen, fiatalok :-).

Aztán kedden kezdődött a munka, és hát ennyi volt a szabi. De jó volt. Kellett.

2006. augusztus 8., kedd

Üzemszünet

Majd elfelejtettem ide is írni: szabadságon vagyunk, a következő munkanap augusztus 15., addig a frissítés esetleges.

2006. augusztus 3., csütörtök

30.

Na jó. Ma volt a szülinapom. A 30. A tizedikre nem emlékszem, a huszadikra sem (nem voltunk soha olyan nagyon hűde nagy felhajtást csináljunk, mert ma a születésnapom van család), akkor a harmincadikról írjak pár sort, ne felejtsem el.

Időjárás: reggel sütött a nap, aztán borús lett, majd este 6 körül esett, és most is elkezdett esni.

Miket tettem: reggel elmentem a Népligethez, a Kolozsvárra menő Optimus járat Józsi sofőrjével küldtem haza Edit nővéremnek kis ajándékot - neki hetedikén lesz a szülinapja - kis pénzt, ami az ő része, és anyukám júniusi születésnapjára utóajándékot. Ott Józsi megkért tegyek fel a postára egy levelet, amit ma el is felejtettem. Onnan a munkába mentem, a szerkesztőségben felhívott Anna a Nokia pr-ese, Ibi nénje, kaptam pár üdvözlő e-mailt. Elkezdtem leírni egy interjút, de nem ment. Dumálgattunk Sam.joe-vel, Gáborral - most elég sokan vannak szabadságon. Azután találkoztam Tibivel és a Castro Bistroban ebédeltünk, én gyümölcslevest és Caprese salátát ettem, és ittam egy szénsavmentes ásványvizet, Tibi evett egy Caprese salátát és ivott egy narancslevet, majd egy szénsavas ásványvizet. Vissza a szerkesztőségbe, ahol várt egy csokor virág a Nokiától, a kollégák is megtudták így, hogy szülinapom van és gratuláltak. Majd még ott lebzseltem a számítógép előtt, majd hazamentem a virágcsokorral a kezemben. Itthon levittem a szemetet, vásároltam, mert estére Renátát és Pétert vártuk, itthon megnéztem a híradót, Tibi hazaérkezett, elkezdtem tonhal salátát készíteni meg a Caprese salátához hasonló valamit mozzarella sajttal és paradicsommal. Megérkeztek Renátáék, vacsoráztunk, dumcsiztunk egy nagyot, megmutatták a horvátországi nyaralás fotóit. Időközben felhívott Edit, és boldog szülinapot kívánt személyesen is. Renátáék hazamentek, leültem a gép elé fordítani, időközben ismerőseim születésnapját kezdtem el beirogatni a Palm-ba. Majd befejeztem a fordítást, írok bejegyzést a blogra az örökkévalóságnak, majd egy pohár borral a kezembe tervezek fürdeni egy nagyot. Hát kábé ennyi.

Hangulatom: nem túl jó, de nem is túl rossz. Átlagos, közepes.

Fizikailag: kicsit izomlázam van a karomban a tornászás miatt, a gyomrom kicsit görcsölt, de elmúlt. Minden evés után fájt ma e gy kicsit, fene tudja miért.

Mit viseltem: reggel a kék farmer és a sárga Budmil trikó volt rajtam, amit Tibitől kaptam ajándékba mostani születésnapomra. És Niké sportcipő. Itthon a kék farmer helyett szürke rövidnadrágot vettem fel.

Hát ennyi jut eszembe. És boldog születésnapot te harminc éves leányzó!

2006. augusztus 1., kedd

Kis ladikom a Dunán lengedez...

...és benne az én lábam jól megég. Vagy inkább írjam azt, hogy a napolajok élő reklámja vagyok?

Az történt, hogy vasárnap kenuzni mentünk. Kiautóztunk Dunabogdányba, ott találkoztunk az emberrel, aki a kenukat kölcsönözte nekünk, ő kivitt Esztergomba. Esztergomba a Mária Valéria híd lábánál a Dunára tettük a kenukat és megkezdtük az előkészületeket. A napolajjal való bekenegetés kellemes fázisát sem hagytuk ki, de mint később kiderült, egy fatális hiba történt, mint a kék halál a windózban. A lábamon ugyanis sportcipő volt, adidásnak becézett Nike cipő, ehhez meg dukál zokni is. A lábat bekentük egészen a zokniig, kínosan ügyelve, hogy őfehérségét ne zsírozzuk össze.

A kenuban viszont meleg volt. A cipő pikk-pakk lekerült a lábról. A nap sütött, a víztükör azt visszaverte, szóval röpködtek ott a napsugarak körülöttünk. Mikor Nagymarosnál megálltunk sült halat enni krumplival, már láttam, hogy valami nincs rendben. A napolajjal védett bőrrész szép volt, de a zokni helyén nagy vörösség jelent meg. A nap istenesen leégette, megégette ott. Vagyis szószerint a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen hatásos a napolaj. És hogy mennyire hatástalan a nemnapolaj. Senki se próbálja ki, nem egy kellemes dolog.

Ja és fotó a kenuzásról itt van sok, és itt is van de ide is felteszek egyet, én a sárga kalapos vagyok, na jó baseball sapkás. Illetve még egyet. Épp lakmározunk, miccset eszünk.