2006. augusztus 16., szerda

Vége a szabadságnak

De jó volt a szabadság! Ránkfért. És hogy mit is csináltunk szabadidőnkben? Mindent, ami nem számítógéphez és reklámtervezéshez és cikkíráshoz köthető (na jó, bevallom, a leveleinket elolvastuk azért).

Amire nagyon büszke vagyok, az az, hogy házunk előtt lévő vízelvezető árok oldalára ültettünk valami futónövényt, és azok megfogantak, majd biztosan szépen el is terjednek és kiszorítják onnan a gazt. Soha még nem ültettem el életemben semmit, úgy hogy erre tényleg büszke vagyok.

És merre voltunk a nagy szabadságon? Hát a háznál, és amint az már leírtam, ott ültettünk. Azután elmentünk egy halascsárdába, ami Akasztó mellett van, a nagy magyar pusztában, és ahol mi voltunk az egyedüliek, akik nem halásztunk. Ott kibéreltünk egy szobát és három napig friss levegőt szívtunk, napfényre keltünk fel, halat vacsoráztunk (na jó, harmadik nap este már csirkét ettünk, mert elegünk volt a halból), ellátogattunk Paksra, ahol az atomerőműnek van egy látógatói központja - még helyenként érdekes is volt. Aztán komppal átvittük autónkat a Dunán, megnéztük az Ordason lévő Rákóczi fát, de nem hagyhattuk ki Kiskőröst és a Petőfi szülőházat sem, ami olyan szerény, amilyen régen is lehetett. De elmentünk Kalocsára is, és ott megnéztük az érseki könyvtárat, az érseki könyvtárat - mivel nem volt senki a múzeumokban, mindenhol személyre szabott idegenvezetést kaptunk. Ja és nem hagytuk ki a paprika múzeumot sem, ahonnan szuvenyírt is vettünk, ami - nem nehéz kitalálni - díszcsomagolású paprika.

Aztán meg hazamentünk, hétfőn kimentünk a Szigetre, ahol rájöttem, öreg vagyok, hiszen nem tudnék ilyen szeméthegyek között élni egy hétig, míg ott ebből űznek sportot. De azért a kijáratnál kolduló tiniket megszántuk, és nekik adtuk a kezünkön lévő karszalagot, amit ők szépen levágtak és pillanatragasztóval vagy mivel felragasztották saját csuklójukra és bementek a szigetre, ahol kikönyörögtek majd maguknak egy kis sört, cigit, és még ki tudja mit. Hát igen, fiatalok :-).

Aztán kedden kezdődött a munka, és hát ennyi volt a szabi. De jó volt. Kellett.

Nincsenek megjegyzések: