2006. augusztus 1., kedd

Kis ladikom a Dunán lengedez...

...és benne az én lábam jól megég. Vagy inkább írjam azt, hogy a napolajok élő reklámja vagyok?

Az történt, hogy vasárnap kenuzni mentünk. Kiautóztunk Dunabogdányba, ott találkoztunk az emberrel, aki a kenukat kölcsönözte nekünk, ő kivitt Esztergomba. Esztergomba a Mária Valéria híd lábánál a Dunára tettük a kenukat és megkezdtük az előkészületeket. A napolajjal való bekenegetés kellemes fázisát sem hagytuk ki, de mint később kiderült, egy fatális hiba történt, mint a kék halál a windózban. A lábamon ugyanis sportcipő volt, adidásnak becézett Nike cipő, ehhez meg dukál zokni is. A lábat bekentük egészen a zokniig, kínosan ügyelve, hogy őfehérségét ne zsírozzuk össze.

A kenuban viszont meleg volt. A cipő pikk-pakk lekerült a lábról. A nap sütött, a víztükör azt visszaverte, szóval röpködtek ott a napsugarak körülöttünk. Mikor Nagymarosnál megálltunk sült halat enni krumplival, már láttam, hogy valami nincs rendben. A napolajjal védett bőrrész szép volt, de a zokni helyén nagy vörösség jelent meg. A nap istenesen leégette, megégette ott. Vagyis szószerint a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen hatásos a napolaj. És hogy mennyire hatástalan a nemnapolaj. Senki se próbálja ki, nem egy kellemes dolog.

Ja és fotó a kenuzásról itt van sok, és itt is van de ide is felteszek egyet, én a sárga kalapos vagyok, na jó baseball sapkás. Illetve még egyet. Épp lakmározunk, miccset eszünk.



Nincsenek megjegyzések: