2006. június 30., péntek

Ajtó-ablak a házra

Fura, hogy egy kicsit rosszmájú megjegyzés még az írástól is elveszi a kedvét az embernek... jó, hogy csak rövid időre.
Sok minden történt az elmúlt héten, de talán a legfontosabb, hogy végre, két hónapi huza-vona után felkerültek az ajtó-ablakok a házra. A késlekedés oka egy toló-bukó ajtó volt, aminek speciális keretett kellett gyártani, amit a gyár külföldön rendel meg, mert nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy raktáron tartson belőle. Erre a szerkezetre várunk április vége óta, de most már megérkeztek, beépültek. Fotók itt.

2006. június 24., szombat

Süketek párbeszéde

Válaszolt a BKV. Mintha süket lenne, az ügyfélszolgálat azt írta a válaszban, hogy
"A Blaha Lujza téri pénztárosunk helyesen és szabályosan járt el, mert az ide vonatkozó utasítás szerint a bérletigazolvány készítéséhez egy darab más célra még nem használt szabvány méretű igazolvány kép szükséges, melynek mérete 3,5X4,5cm. Cégünk valamennyi járművén kívánunk mindig biztonságos, balesetmentes közlekedést."

Erre visszaírtam nekik, hogy szabályos volt a fotó, más célra nem használt, szabvány méretű igazolványképről beszélünk. Csak annyi, hogy digitális képről készült, annyi a különbség. Ez van. Erre a levélre választ őszintén már nem is várok.

2006. június 22., csütörtök

Szegény gyermek

Magdi barátnőmtől érkezett ez a kép. Az ír útlevél egy román családnevű gyermeket rejt, a szegény szerencsétlen gyermeket szülei ezzel a három névvel - Becham, Figo és Zidane - teljesen megnyomorították. Isten Őriz, hogy ilyen szüleim legyenek!!!

2006. június 21., szerda

Betegek vagyunk

A szó szoros értelmében betegek. Hogy pontosan mi a betegségünk neve, ami engem és Tibit is itthoni munkára kényszerített, nos azt nem tudni, mert a háziorvosunk rossz passzban volt, és nem árulta el. De mivel a torkunk fáj, vélhetően torokgyulladás. Ja és azt is tudjuk róla, hogy fertőző, ezért itthon szenvedünk a melegtől és itthonról dolgozunk. Ami nem is olyan rossz, azt kivéve, hogy hiányoznak a kollégák, egészen hatékonyan lehet előre haladni a munkával.
A háziorvos antibiotikumot is adott nekünk, ami úgy tűnik segít, most már nem fáj olyan nagyon a torkunk. És még szedünk C vitamint, és kálcium pezsgőtablettát iszunk és vitamin tablettát. Szóval vitaminokkal doppingoljuk magunkat.
Ha már az egészségről és a háziorvosokról beszélek, kíváncsi vagyok, mennyibe kerül majd az OEP-nek, hogy most betegszabadságot és kedvezményes áru gyógyszert is kaptam. A HVG-ben olvastam ugyanis, hogy aki bejelentkezik az ügyfélkapun a www.magyarorszag.hu oldalon, az megnézheti kórtörténetét, vagyis, hogy mennyibe került az OEP-nek az, ha mi elmegyünk az orvoshoz.
Én megnéztem. A legfrissebb adatok még nem voltak fent, de a régiek között lehetett csemegézni. A listámban például a legolcsóbb tétel, 25 Ft volt a Vvt süllyedés sebesség meghatározása. Vagy 66,66 forintba került a Koleszterin HDL meghatározása.
Érdekes. Nézzétek meg.

2006. június 16., péntek

Digitális fotó nem fotó?

Még hétfőn történt, de nem volt rá időm megírni: keredit nővérkém jött hozzánk látogatóba a kis Ákossal. Rendes állampolgárokhoz mérten úgy döntöttünk, hogy BKV bérletet vásárolunk, nem vállaljuk a blattolás izgalmait. Mivel a kéthetes bérlethez bérletigazolvány és ahhoz fotó is kell, gyorsan az otthoni nyomtatóval kinyomtattunk egy megfelelő fotót, fotópapírra, ahogy kell, kivágtuk és a Blaha Lujza téri bérletpénztárhoz mentünk. Mondom, hogy mit szeretnék, nyújtom a képet, a pénzt, a cég címét, ahová a számlát kérem. A néni visszatolja a képet, azzal, hogy ez nem jó kép, menjünk csináljunk a fényképautomatánál. Döbbentem ránézek, hogy miért ne lenne jó kép, fotópapírra nyomtattuk, ugyanolyan minőségű, mintha az automatából jött volna ki, ez bizony fotó, ami igazolványhoz, főleg egy bérletigazolványhoz jó kell hogy legyen. A nő, nem nem ez nem jó, és mintha százalékot kapna a fotóautomatánál elkészült fényképek után, újból oda irányít. Mondom ne vicceljem már, ez jó fotó, csinálja már meg. Erre semmi változás... A hátam mögött türelmetlenül várakozók iránti tiszteletből, visszakértem a pénzt, fotót és címet, és rettenetesen idegesen odébbálltunk.

Már csak elvből sem voltam hajlandó az automatában nem-tudom-hány-száz forintot betenni, hogy képet készítsen. Hiszen ott volt a kezemben a kész fotó, amit lehet drágábban állítottunk elő: hiszen elpocsékoltunk egy teljes fotópapír ívet, ment rá tinta, használtuk a számítógépet, a nyomtatót, fogyott az áram. Az Astoria felé indultunk el, hogy másik bérletpénztárban csak-csak elfogadják, de hirtelen eszembe jutott, hogy a közeli Akácfa utcába a BVK-nak van egy flancos irodája, kell legyen ott pénztár is. És valóban volt. Ott meg gond nélkül ideadták a bérletigazolványt, bérletet, műanyag tokot, mindent.

Ezek után panaszlevél ment a BVK-hoz, hogy akkor most mi van, az otthon kinyomtatott fotó nem fotó? A válaszlevélben egy hónapon belüli kivizsgálást igértek :-), nem kapkodják el az biztos!!

2006. június 11., vasárnap

Számhordoztam partizán módjára

Péntek estétől Pannonos vagyok, noha továbbra is 70-essel kezdődik a mobilszámom. Az történt, hogy számhordoztam és teljesen meg voltam - és meg is vagyok - a folyamattal elégedve.
A számhordozást a Vodafone számlázási képtelensége váltotta ki: korábban, mikor roamingot használtam, már előfordult, hogy a Vodafone borítékban a havi egyenleg értesítőn egy összeg, a számlán más összeg szerepelt. Hívtam az ügyfélszolgálatot akkor, úgy 20 pec csingilingi után sikerült is beszélni egy élő emberrel, akinek próbáltam elmagyarázni, hogy én fizetnék szívesen, sőt szeretnék is fizetni, de küldjenek számlát. És lehetőleg arról az összegről, amit ki kell fizetnem. Errefel elküldték újból a régi paksamétát, ahol ugyanaz a hülység volt. Őszintén, nem is emlékszem már, hogy akkor hogy fizettem ki a tartozást és a könyvelő ezt hogy könyvelte le, de megoldottuk.

Idén viszont Amerikában voltam elég szemtelen és használtam a roaming szolgáltatást. Amiután hazaérkeztem, felhívtak, hogy biza-biza sokat telefonáltam, ezért legyek szíves fizessek be 24 ezer forintot, ami roamingolás költéségeit fedezné. Mondtam a lánynak, igen, fizetek, miután kezemben van a számla. A számlát el is küldték, én ki is fizettem, majd abban a hónapban érkezett majd 11 ezer forintról újabb számla, azt is befizettem, azután áprilisban nem küldtek számlát, majd májusban újból - ekkor már az ismert sztori ismétlődött: 10 417 ft-t tartalmazott a számla és valami 15 ezer forint tartozást a havi egyenleg értesítő. Felforrt az agyvizem, és írtam az ügyfélszolgálatnak egy e-mail, amiben kértem őket, nézzük meg, bogozzuk ki együtt a dolgokat. Illetve írtam nekik, hogy azért is szeretném ezt a dolgot tisztázni, mert hordozni szeretném a számomat. Hiszen a folyamatos tévedések után már abban sem bíztam, hogy ténylegesen azt fizetem, amit beszélek. Május 15-én küldtem egy levelet, amire három nap múlva válaszoltak, kérték, hogy adjam meg az ügyfélbiztonsági kódomat, mert nélküle nem megy. Elküldtem azt is, és aztan nagy csend. Egy hét elteltével felhívtam a Vodafone-os pr-es lányt, nézzen már utánna, mert engem piszkosul érdekel, illetve a Pannonos pr-es lányt, hogy én átmegyek hozzájuk, tud-e valami tarifacsomagot ajánlani. A Pannontól még aznap visszaírtak, hogy felajánlják nekem a press nevű zártkörű csomagjukat, a Vodafone-os lány is visszahívott, hogy kérdezősködik. Pár nap elteltével, űjból semmi hír, majd eldöntöttem, ennyi várás elég volt, számhordozzunk.
Kétféle lehetséges módja van a számhordozásnak: egykapus - amikor elméssz az új mobilszolgáltatóhoz és bejelented, hogy hordozni szeretnéd a számodat hozzájuk, ott minden papírt aláírsz és ők intéznek mindent, ez az út a kártyás ügyfelek esetében járható igazán, mert az előfizetéses ügyfeleknek csak azután adják meg a számhordozási engedélyt, amiután mindent kifizetett. És akkor az előfizetéses ügyfelek számára ajánlott a kétkapus hordozás, mikor elméssz a régi szolgáltatóhoz, kifizetsz mindent és kapsz egy papírt, hogy elmehetsz, és azután ezeket a papírokat elviszed az új szolgáltatóhoz - én is az utóbbit választottam.

A Vodafone ügyfélszolgálaton sikerült egy jót idegeskedni: zsúfolt nap volt, ez a kifogása az ügyintézőnek. Az ügyfélszolgálaton mondom a lánynak, hogy akkor hordozás lenne, ő ekkor megkérdi, hogy ezt az egy számot viszem el, mondom igen, bár nem értettem a kérdést, majd kérdem, nem kell fizetni semmit, errefel ő nem, én akkor el haza, egy óra múlva érkezik SMS, hogy tartozás miatt nem hordozhatok, majd Enikő lila fejjel megérkezik vissza ügyfélszolgálatra, ugyanaz a néni, aki jaaaaaj elnézte, azt hitte több számunk van a cég nevén a Vodafone-nál és hogy ezért nem fizettetett velem semmit, de most mindjárt fizetünk, 20 ezer forintot, majd egy óra várakozás a Westendben, majd SMS jön, hordozást engedélyezték, a papírt vegyem át az ügyfélszolgálaton. Ezek után fellélegeztem, megkönnyebbülten távoztam.

A Pannonos ügyintézés simán ment, hiszen "csókos ügyfél" voltam, a budaörsi ügyfélszolgálati vezető soron kívül fogadott, mindent elintézett. Ki kellett tűzni egy hordozási dátumot, én június 9-ét, péntek este 6 órát választottam. Aznap este hat után egy perccel a Vodafone volt még mindig a telefon képernyőjén, ki is csörgött a hívott szám. De kikapcsoltam a telefonomat, bekapcsoltam, és kiírta, hogy hibás SIM. Telefon kikapcs, akkufedő, akku le, SIM kártya ki, új SIM kártya be, akku, akkufedő vissza, bekapcs, új PIN-kód bepötyög és Pannon megjelen. A kikódolt Vodafone feliratú telefon Pannon cellajelzéssel, eléggé partizánul néz ki.

A slusszpoént majd kifelejtettem, miután a Vodafone-nál mindent kifizettem, jött egy e-mail, hogy szuper koool, de ügyes vagyok, hogy nincs semmi tartozásom. Mondtak volna olyat, amit nem tudok :-).

2006. június 8., csütörtök

2006. június 6., kedd

2006.06.06

Micsoda démoni dátum!!! Az amerikai kórházakban egyetlen csecsemő sem születik, a repülőterek üresek. Az amerikai gyártású McDouglas gépeken nincs 13-as számú sor, nincs 17-es számú sor (hogy ez miért van így, nem tudom, de így van, saját szememmel láttam), és most nincs utas sem. A filmipar ráharap a mágikus dátumra és bemutatja a ki-tudja-hányadszorra-újraforgatott Ómen című filmet. Borzongunk és félünk, hogy az ördög hatalmába kerít, pedig a mindennapi kis ördögök mi vagyunk: mikor nem adjuk át a helyünket a buszon, kitolunk embertársainkkal, örvendünk, hogy 100 forinttal tévedett az eladó, és nem visszük vissza a pénzt, esős időben a járdához közel robogunk az autóval, s mindenkit felpriccolunk sáros lével, nem szólunk, ha látjuk, hogy zsebtolvaj tevékenykedik az buszon, elnézünk, ha belerúgnak valakibe, stb. stb. stb.