2006. április 30., vasárnap

Jópofa pincér

Voltunk tegnap este a Király utca sarkán lévő Pizza Hutba - a délutáni erdősétálást és az azelőtti házlátogatást, az azt megelőző ebédelést, vízszerelvény kifizetést kipihenni mentünk oda. Az egész hangulat viccessé alakult át, mikor a Tungsten TX-szel csatlakozni szerettem volna a wi-fi hálózatra, és nem sikerült, és megkérdeztem a pincérnőt, hogy mit kéne tegyek, ahhoz, hogy csatlakozzak, mire az orrom előtt lévő táblára mutat, ahol öles betükkel volt kiírva, hogy 20 perc 100 forint. Jaaa, túl nagy betűkkel van az kiírva, ezért nem láttam - mentettem e menthetőt. A pincér lány nem írta le a rendelést holmi papírfecnire, ennek ellenére pontosan tudta, hogy ki mit rendelt, és a megfelelő embernek hozta ki az ételt. A viccelődés nem maradt abba, de hogyan lehetne másképp viszonyulni azokhoz az emberekhez, akik lövöldözőst játszanak két Palmon, egymás ellen, az asztalnál, Bluetooth-on, a másik kettő meg drukkol nekik???

Szóval miután fizettünk, megkérdeztük a lányt, hogy régóta dolgozik-e ott, mert korábban már jártunk errefele, de nem láttuk őt, amire ő elmesélte, hogy egy hónapja van itt, és hogy azelőtt bárosként dolgozott, ugyancsak a Pizza Hutnál, mikor megkérdezték, nincs-e kedve váltani és felszolgáló lenni, és hogy egyébként gyógypedagógus a végzettsége, és hogy nagyon szereti a munkáját, és főleg akkor, ha lehet a vendégekkel is viccelődni - velünk lehetett. Szóval érdekes egy pincérlány, az biztos, oda még vissza kell menni. Csak miatta.

2006. április 27., csütörtök

Frida csak egy van...

Hogy mennyire az ember agyába sütik a tévék a különböző sorozatok címeit... ennek köszönhető, hogy a fenti címet adtam ennek a bejegyzésnek.

De térjünk a lényegre: valamikor egy hónapja láttam késő éjjel a TV2-ön a Frida című filmet, amit a Képírók sorozat részeként vetítettek. A filmet nem láttam az elejétől, de amit láttam, az rendkívül élesen megmaradt a fejemben, és úgy döntöttem, hogy ez a film van annyira értékes, hogy megvásároljam.
Másnap meg is látogttam kedvenc filmvásárló site-omat, és ott nagyon örvendtem, mert megláttam, hogy a Frida DVD kétlemezes változata megvásárolható. Meg is rendeltem, ám a rendelés melletti szállítás bizonytalan megjegyzés nem hagyott nyugodni. De hát csak szállítják ha megvan!

Hosszú ideig nem volt időm a rendeléssel foglalkozni, majd úgy két-három hét múlva már nagyon hiányzott nekem ez a film. Írtam is az ügyfélszolgálatnak, hogy akkor hogy is van ez a bizonytalan szállítás? Válaszoltak is, amiben valami olyasmit írtak, hogy a kiadótól még nem érkezett meg a visszaigazolás, így hát nem tudni mi van. Egy hétig újból nem foglalkoztam a dologgal, majd megunván a várakozást, felhívtam a kiadót. Ott egy kedves néni minden illúziomat szertefoszlatva közölte bársonyos hangon, hogy az adott filmből nekik nincs. Nem hagytam magam lerázni, mondtam, hogy engem ez a film nagyon érdekel, biztos, hogy nincs meg nekik? A néni egy telefonszámmal dobott meg, hogy ott majd felsötétítenek.

Fel is hívtam az adott számot, a bácsiról kiderült már nem is dolgozik a kiadónál, és hogy sajnos a Frida film jogai már lejártak, egy másik kiadó vette meg, de az csak egylemezes változatot adott ki ebből. Rendkívül kedves és segítőkész volt viszont ez az ember, mert elmondta, hogy ő tékáknak ad el filmeket, és hogy megnézi, ott nincs-e meg.

Két nap múlva felhívtam, és két jó hírrel szolgált (az egyik jóhírről kiderült, hogy rossz) megvan a DVD is, egy darab, de megvan SVCD-n is a film, amit ő nekem ingyen idead. Teljesen el voltam ragadtatva a dologtól, kértem, hogy akkor a DVD jó lenne, azt megvásárolnám. Csak erről a jó hírről kiderült, hogy rossz hír: a nyilvántartás szerint valóban volt egy Frida DVD, a maga fizikai valóságában azonban nincs meg. Kénytelen voltam tehát az első változatot elfogadni, és így ingyenesen hozzájutok a keresett filmhez, csak el kell menjek utánna.

Tavaly hasonlóan jártam Enyedi Ildikó Simon Mágus című filmével is: telefonálgatások után a filmet kiadó cég lemásolta egy DVD-re és ideadta, én pedig születésnapi ajándékot varázsoltam belőle, készítettem hozzá borítót, kerítettem hozzá tokot - úgy nézett ki, mint a gyári, még a rendezőnő e-mailes jókívánságait is tolmácsolhattam az ünnepeltnek.

Kicsi ország vagyunk mi művészfilmekhez. Ha gazdag leszek, ilyen filmek terjesztésével szeretnék foglalkozni.

2006. április 23., vasárnap

Szép tavasz. Vagy nyár?

Nem is tudom, hogy tavasz van, vagy már itt a nyár? Nappal égető meleg van, ma kinyitottam egy óriási piros ernyőt, annak árnyékában hűsültem, miközben Tibi a házunk előtt lévő járdán a karácsonyra ajándékba kapott görkorcsolyát próbálgatta. Csak egyszer esett el.
Aztán meg fotóztunk, mert úgy támadt kedvünk, egymást fotóztuk, amint a levegőbe ugrunk, meg ilyenek.
Megismerkedtünk a szomszéddal, aki Virág családnévre hallgat, keresztnevét nem jegyeztem meg, de hát majd lesz erre is idő. Van nekije felesége, és két gyermeke, egy zöld Trabantja, amit most hozott el neki az autóbádogos szépen lefestve, és van neki egy motorja, amin a két gyermek mellette is elfér. A házba nem mentünk be, mert nem volt nálunk kulcs: az egyik kulcscsomó a elektromos hálózatot szerelő embernél van, a másik Tibi nagybátyjánál, hogy ha bárki jönne, akkor legyen kulcs a faluban. Ma kádválasztásról beszéltünk Tibivel, mert lassan jön az a szakember, aki a víz- és gázhálózatot megcsinalja. És kellene még zuhanykabin és kellene még csempe és szúnyogháló az ablakra és padlóburkolat és csempe és sok pénz mindehhez, ami biztos, hogy nem lesz elég, de hát ez van. Idén vagy legkésőbb jövő tavasszal csak beköltözünk.
Ja és a nap nagy eseménye, hogy nem történt változás, a piros szín a nyerő :-), talán már sejtettem valamit, mikor a piros ernyő alá álltam be hűsülni.

2006. április 19., szerda

Egyél pöcsöt*!

Szeretem a jó reklámokat. Amelyek kimondottan viccesek, le is mentem, hogy meglegyen az örökkévalóságnak. Örvendek, ha a reklámozó nem néz hülyének és nem gondolja azt, hogy egyetlen agysejt árválkodik fejemben és annak is az a funkciója, hogy a bioenzimes einstein mosópor és a b-karotinnal dúsított fogkrém reklámja láttám kinyissam a pénztárcámat és rohanjak a szupermarketbe kiárusításon megvenni őket.

De ez a reklám mindennél gusztustalanabb, és hát végül is arra buzdít, hogy pöcst együnk - ami nem kisebb mint 18 centiméter.
A remekmű a Blaha Lujza téri Corvin oldalán reggeltől estig megtekinthető.



*Az eredeti pöcst kifejezés pöcsöt-re változtatva Sam. Joe javaslata alapján

2006. április 13., csütörtök

Büszke húg

Büszke húga vagyok én egyedüli nővéremnek, mert sikerült Editet rávenni, hogy blogot nyisson. Igaz, én nyitottam meg a blogot, és az is igaz, hogy én tettem fel az általa írt szöveget, és én mutattam meg nekije, hogy milyen egyszerű beirogatni a szövegeket, és én könyörögtem ki tőle, hogy szánjon rá öt percet, és rövid MSN messengeren keresztüli oktatás után maga használja, de mégis, az ÉN NŐVÉREM BLOGGOL, ÉS ÉN BÜSZKE VAGYOK RÁ!!
Itt olvasható egyébként az első bejegyzés, amit kisfia, Ákos fogorvosi látogatása ihlette.
A hasonlóság nem a véletlen műve.

2006. április 9., vasárnap

Ház körüli átalakítás

Vásároltunk tavaly novemberben házat. A ház 7.800.000 forint volt, adót is kellett fizetnünk még rá, meg ügyvédet, és elfogyott a pénzünk. Kértünk banktól kölcsönt, amit januárban meg is kaptunk. Akkor egy igen kedves belsőépítész segítségével elképzeltük, hogy milyen is legyen ez a ház. Szép kis tervet készítettünk, vagyis készített Hilda, aki a belsőépítész - van neki egy szép Opel Tigrája, egy félszemű macskája, aki mindig az ölembe ül, mikor kedvenc foteljébe ülök. A ház tervei elkészültek, a kőművessel is beszéltünk, a kőműves meg március végén el is kezdte az átalakítási munkákat. Két hét alatt felismerhetetlenné alakították át a házat. Jelenleg az elektromos hálózaton dolgoznak ott az emberek. Felrajzolta Tibi a kapcsolók helyét, a hangfalak tervezett helyét, a konnektorok helyét. Ma is voltunk ott kint, mert választani voltunk. A ház szép volt, még úgy is, hogy tele volt törmelékkel, meg koszos, nincs rajta vakolat, foghíjas, ablak- és ajtótalan. Valahogy így néz ki

A ház alakulásáról még értesítelek.

2006. április 3., hétfő

Ez friss hülyeség


Ez még friss, a BricoStore egyik okostojásának szüleménye: én az órarend szó használatát tartottam volna alkalmasabbnak.