Színházban voltunk az este. Vannak cégek, akik azzal korrumpálnak meg minket, újságírókat, hogy színes-szagos és hasznavehetetlen ajándékokkal halmoznak el, vannak akik moziba hívnak, és vannak akik színházba invitálnak. Én legjobban az utóbbi kettőt szeretem, mert nem kell azon gondolkodjak, hogy kinek ajándékozzam tovább, illetve mely szekrénybe süllyesszem el, mely blogra tegyük fel, hogy jót röhögjön rajta a nagyközönség. Be kell azért valljam, azért vannak hasznos ajándékok is, amit nap mind nap használok és ami könnyebbé teszi az életemet, ezeken viszont nem lehet röhécselni.
De térjek vissza a tárgyra, a színházi előadás. Az Ericsson hívott meg az átala támogatott és róla elnevezett Ericsson stúdióba, ahol az Erik című darabot néztük meg. A darab egy határozatlan, nőcsábász pasiról szól, aki falja a nőket - a tévében a 18-as karikát tették volna ki - és aki házassága előtti éjszakáján az egy hónapja dobott nőjét újból lefekteti és reggel, az esküvő előtt közvetlenül sem képes neki megmondani, hogy ő bizony más nőt fog szeretni az élete hátralevő részében. Vagy legalább is úgy fog tenni, mintha szeretné, mert a hetedik lány, aki "elvéteti magát", erőszakos, ellenőrzés alatt tartja az egyébként foglalkozását tekintve író Eriket. Mint mindig, most is Gerzson barátja menti meg. End of story.
Volt az előadásban egy jópofa replika: mikor Erik találkozik a kávéházban az egyik nőjével a sok közül, a nő mobiltelefonjával bajlódik, és akkor elhangzik, valami hasonló. hogy milyen jó, hogy Ericssonom van, mert ez a telefon szuper. A nézőtéren általános nevetés. Akkor jöttem rá, hogy az emberek nagy része még mindig nem tudja, hogy Ericsson mobiltelefonok már csak gyári múzeumokban meg egy-egy elszánt felhasználónál létezik, ugye a cég a Sony-val közösen kínálják az új telefonbrandet. De hát ez csak ilyen távközléssel foglalkozó szakmai újságírónak lehet érdekes, mint amilyen én is vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése