Vannak olyan napok...

... amikor már reggel kilenc előtt három perccel felébreszt egy telefon, majd rögtön pörögni kezd az agyad, a kezed pár perc múlva a számítógép billentyűzetét veri, kattintja az egeret, készíti a kávét, tapizza a fogkefét, undorodtan dobja el a használt wécépapírt, fürdik meg illatos szappanban, dörzsölődik finom törülközőben, megakad hideg kilincsben, megzörög a kulcscsomóban, megfagy a hidegben, megtorpan a bankkártya átnyújtása előtt, de titokba simogatja az új szerzeményt, megpihen a telefon bőrutánzatú bevonatán, elmélázik a villamos kapaszkodóján, megfullad a szmogban, kényesen elsiklik az inox evőeszközök felett, gyűrögeti az újságpapírt, undorodtan szabadul meg a használt wécépapírtól, menekül kevésbé illatos szappanhoz, gyönyörködik tükörben, utat nyit a kilinccsel, vidáman fogadja a telefonhívást, puszit int a homlokra, eidőzik a troli kapaszkodoján, végigmézi az üzlet kínálatát, besepri a bankkártya papírjait, megköszöni a segítő gesztus. A mai napom ilyen volt.