És akkor most valami más

Nem igazán szeretem a rap-et, de ez egy jó szám. Hallgassátok meg, nem fogtok csalódni. Gym Class Heroes Cookie Jar.

Az egészségügy sűrűjében

Szóval egészségügy. Soha ennyit nem jártam kórházakat, orvosi rendelőket, mint most, hogy a kis Áron a pocakban lakozik. Eddig a sors megvédett, mert minden erre érdemes vizsgálatot Budapesten a SOTE II-en végeztem el. Kedvesek, rendesek, emberiek, tényleg nagyon szuper ott mindenki. Ám az utolsó vizsgálatra a doki elküldött a háziorvoshoz, hogy ő küldjön el a további vizsgálatra, mert hogy tényleg nem lehet, megszorítások stb. Oké, ez egyszerű és gyors lesz, telefonáltam a háziorvosnak, vagyis a nővérkének, ő ki is állította a papírt. Mikor mentem védőnőhöz, akkor mondja Erika, hogy hát ez nem lesz egyszerű, mert hogy Pásztón, ahol a legközelebbi kórház van, el kell mennem egy nőgyógyászhoz, hogy ő küldjön el vizsgálatokat készíteni. Mondtam is magamban, bullshit, megyek én a küldőpapírral a laborba, hiszen meg kell csinálják.

Éhgyomorra mentem, ahogy az előírás, odaadom a paírt a laboros néninek, ahol felháborodottan küldenek el egy nőgyógyászhoz, menjek fel vagy előre vagy hátra, ők a háziorvos papírja alapján nem fogják ezeket a vizsgálatokat megcsinálni. Jóó, menjünk nőgyógyászhoz, akkor már kellőképpen felpaprikázva. A rendelő egy másik, közel lévő épületben. Három ajtó vezet a vizsgálóba, az egyiket nevezzük a főbejáratnak, a másik kettőt pedig út a börtön öltözőbe. Mert hogy itt úgy találták ki a rendszert, hogy az orvost szolgálja az ki, a páciensek a kis 1x1 négyzetméternyi fülkében, ahol csak 1 akasztó van, semmi más, kőpadló és persze szék nem fér már el, szóval ebben a fülkében levetkőznek, mert ők tudják, hogy az orvos meg fogja őket vizsgálni, turkál majd a puncijukban, szóval ott várakoznak mindaddig, amíg az orvos őfelségének hangja nem szólítja meg őket. Nos én ebbe a fülkébe nem voltam hajlandó bemenni, szól is az egyik leányzó, hogy akkor nem megyek a fülkébe, szegénykére pedig ráripakodok, hogy eszem ágában sincs abban a börtönszerű izében egy másodpercet sem eltölteni. No de bejutok, csekély másfél órás várakozás után, amiből 20 perc az orvos fzető vendégének megvizsgálásával, további fél óra pedig az orvos hirtelen távollétével telik el.

Bent igyekszem prózaian vázolni a helyzetet, a helyettesítő orvos nem nagyon érti mit is akarok, hála Istennek a nővér tudja, bár az ő hangján is hallani, hogy kicsit paprikás - ahogy én is és az orvos is. Végül élénk vita következik, amit ennek a fasza magyar egészségügynek becézett rendszer szdalmazásával töltjük el. Szerintem jó húsz percet vesztegetünk ezzel, látszik és hallani, hogy az orvosnak is tele van a töke - már elnézést. Azt fájlalja főleg, hogy a volt fiatal egészségügyi miniszternő egy valóságshowba ment el celebrityként szerepelni, ahol fekete emberek után kellett elmosogatnia - ez miféle volt miniszter? Nagyon szégyelli őt, az biztos. Megerősítem, hogy szakmailag nem tudom milyen volt, de az biztos, mint ember lenéző és pökhendi, nincs benne alázat. Miért kellenek széfek a kórházba, mikor annyi mindeből hiány van - mert a barátja szállítja őket, nyugtatom meg. Húsz perc múlva kissé nyugodtabban, és a megfelelő papírok birtokában megyek vizsgálatokra. Mind kiderül, a vércsoport vizsgálat jelent gondot - és vélem én kiadást. Erre azért van szükség, mert Rh negatív a vérem, a Tibijé Rh pozítiv, így mindig kell ellenanyagot szűrni.

10,15 perckor leveszik a vért, megiszom a szőlőcukros oldatot, majd várni kell két órát étlen szomjan. Terheléses cukorvizsgálat ez, célja kideríteni, hogy a szervezetem megfelelő mértékben bontja le a cukrot, nem vagyok-e cukorbeteg, mert akkor a baba óriásira nő majd, ami probléma. Két óra múlva pontosan sajnos senki sincs aki levegye a vért, várok, tíz perc múlva visszaérnek a nővérek, és akkor már csak szabadulni akarok, újboli vérvétel és minden rendben. Az eredményeket a helyettesítő orvosnak nem küldik el, megegyezek velük, hogy minden eredményt majd nekem adnak ide személyesen, távozásomkor egy csomag finom sütit hagyok ott, hadd lássák nem vagyok paraszt - noha falun lakom.

Szerintem Budapestre költözöm ha kell, mert ezt még egyszer nem fogom továbbcsinálni. Egyszer kell még vizsgálják ezt az ellenanyagot.

Sokat idegeskedtem, az biztos, de hát ez van. Az biztos, hogy sokat aludtam aznap éjjel. Meg hogy a pizza, amit Pásztón vettem, olyan finomnak tűnt, noha a pizza 10-es skálán csak az ötös ütötte meg.

Közben szombaton, miközben a gépemet a hasamra téve netezgettem, a kis Áron fellázadt és rúgott kettőt, szépen lehetett látni, hogy dudorodik ki a hasam. Hát ezt is megértük :-D.

Hogy is vagyunk?

Köszönöm szépen, jól vagyunk. Hasamban a kis jövevény, ma úgy szorította a hasfalat, mintha ki akart volna onnan törni, pont úgy, mint az Alien moziban. Na jó, kis Áron vagy Ábel - névtippeket még elfogadunk, a Benkő családnévhez kell igazítani - azért nem fog olyan pusztítást végezni, mint azok a savas nyálat csöpögő hollywoodi műanyagmaszkok.

Szóval jól vagyunk. Voltunk egy-két hete újabb ultrahang felvételen, itt van az eredmény:



Edit szerint tipikusan Tibi, mármint, hogy olyan hosszúkás az arca :-D - már ugye ami látszódott belőle, mert nem volt hajlandó megfordulni sem a köhögés, sem pedig a doki moszogatásának hatására. Már csak ilyen szófogadatlan :-D

Egyébként meg mostanában eléggé látni lehet már a hasamat, többen is kiszúrták és úgy gratuláltak. Jól esett.

Még eléggé valószínűtlen ez az egész szüléses-születéses dolog, próbáltam felkészíteni magunkat, néztem egy könyvet, amit elég hamar letettem, de így is vérrel és kitoccsanó kis gyermekekkel álmodtam aznap éjszaka. Hát érdekes lesz, izgalmas lesz, elkövetkező 18 évre lesz elfoglaltságunk.