Elérzékenyülve feküdtem a tévé előtt. Órisá pocakomon kis ujjatlan, nyári bébidressz. HAt hónapos békáknak való. Tibi a földön, karácsonyi képeslapot gyárt. Éjjel fél egy körül van, másnap karácsony.
Épp elképzelem, hogy hat hónapos korában a kis prücsöknek nagyon melege lesz. Iszonyú melege. Szükség lesz valamire, ami hűvöset csinál a házba. Mondjuk légkondira. Ekkor gondolataimnak hangot is adok: kell vegyünk légkondit - mondom. Tibi felriad munkájából, hebeg-habog, valami olyat talál mondani, hogy jó, de hát minek az, hiszen még van idő. Bennem dolgoznak a hormonok, nem értem, miért nem ért velem együtt Tibi, ezért elsírom magam keservesen: de hát kiszárad az a gyermek, kell neki valami hűvös. Tíz percig vigaszhatatlan vagyok, dőlnek belőlem a krokodil könnyek, Tibi is abbahagyja teendőjét és vigasztal. Tíz perc után már röhécselésbe torkoll az egész, hiszen rájövök, hogy milyen abszurd is a helyzet. És végül majd veszünk légkondit :-D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése