Kis veréb megmentése

Nyugodtan ülök úgy fél órája itt a számítógép előtt, próbálok megélni a fogalmazásból, mikor enyhe - majd erősödő zajt hallok az előszoba felől. Mintha valami leesett volna, de a folyamatos zajból kiderült, hogy inkább valami másról lehet itt szó. Kimegyek hát az előszobába, ahol egy fiatal, megriadt kis veréb szárnyával a plafont verdesve igyekszik megtalálni a kiutat. A bejárati ajtó tárva-nyitva, mellette az ablak zárva, a veréb az ablaknak csapódik. Onnan a párkányra száll és erőteljesen piheg - ki tudja milyen erősen üthette meg magát. Lassan és halkan beszélek hozzá, és odanyújtom az ujjam - naívan azt gondolom, hogy házi papagáj módjára majd rámászik. De nem történik semmi, riadtan néz rám, nem mozdul. Óvatosan közelítem kezemet felé, lassan megfogom finoman kezemben - így is érezni, hogy selymes tolla alatt gyorsan piheg. Csak egy gyors mozdulat, a nyitott ajtó feél irányítom kezem, ő pedig kiszabadítja magát kezemből. A szomszéd ház tetejére száll, és ott piheni ki riadalmát úgy tíz percig meg sem mozdul. Majd hazafelé (?) veszi útját. Hát érdekes, egyedi volt, az biztos.