A szemüveges emberek néha el kell vándoroljanak egy optikus nénihez, ahol megnézik a szemét egy géppel, majd elkezdik próbálgatni a különböző lencséket. Amiután sikerül egy nyerő kombinációt kitalálni, azután ott van a keretválasztás nyűgje. Amit Tibi segítségével meg is ejtettünk hamar. Azután kiválasztjuk a lencsét - ami fényre sötétülő, műanyag lencse az én esetemben - leperkáljuk a majdnem 50 ezer forintot és várunk pár napot. Azután elmegyünk az üzletbe, ott kiváltjuk a kész szemüveget, néha kap az ember ajándékba egy tokot vagy egy szemüvegtörlőt - és egy-két évre meg van oldva az új szemüveg.
Idén azért volt érdekes a látogatás, mert fél dioptriával erősebb szemüveget kaptam, ami azt jelenti, hogy jobban látok - ami igazán fura a szememnek is, mert a szemem is a régi felállást szokta meg. No de ez van, most mindkét szemem mínusz kettes lett. Az is fura ilyenkor, hogy szép tiszta és csillogó, még alig használt üveget kap az ember a keretbe, így hirtelen minden kifényesedik és éles lesz és olyan fura, hogy nem kell közel menni a polcokhoz, mert távolról is látja az ember, távolról is látni hágyas busz érkezik és látni az autók rendszámát rendesen. Szóval fura, az biztos...
Ja még annyit, hogy évek óta a Kristin optikába járok, nagyon kedves kis családi vállakozás, ahol a visszatérő vendéget megbecsülik, szóval az biztos, hogy nem fogok egyhamar optikust váltani.
1 megjegyzés:
Hello, Veniko!
Thanks for your posting and have a good weekend.
Megjegyzés küldése