Kolozsvárra repülővel mentünk. Életemben először. A Carpatair nevű román cég a Malévval közösen működtetnek egy járatot, délután úgy kettő körül indultunk. Kis géppel mentünk, légcsavarossal, visszafelé sok-sok fotót készítettem, felteszem. Az út a felszállás pillanatától számolva a leszállás pillanatáig 40 perc. Autóval 400 és valamennyi kilométert kell megtenni, normális esetben 6 és fél hét óra az út - Erdélyben sok falun kell áthajtani, ott nincs autópálya ez lassítja az utazást.
Fura volt, hogy románul is beszéltek a gépen, nagyon kedvesek voltak, egy szendvicset, csokit és italt is osztottak. A jegy ára nem olcsó, 60 ezer forint volt az én utam oda és vissza. Sürgősségi esetben talán megoldást jelent... de utolsó pillanatban lehet, hogy ennél jóval drágább. Lefotőztam szüleim tömbházát, íme itt van, a nagy tömbházak a Monostor végén.
.jpg)
A kolozsvári repülőtér kicsi, inkább nagyon kicsi. Nemzetközi repülőtérről van szó, Frankfurtba, Budapestre, indulnak járatok, láttam charter járatokat is elrepülni Ciprus felé. A repülőtéren egy terminál van, két kapuval. Ott biztos nem vesztődik el az ember.
Mikor leszálltunk, és átvettük a csomagokat, Anna (Nokia pr-ese) táskájának a zipzárja ki volt bontva teljesen. Hogy nem véletlenül felejtette úgy, azt onnan tudjuk, hogy hozzátettem a nesszeszeremet, hogy ne kelljen feladjam a csomagom, és annak a kis táskának is nyitva volt a zipzárja. Semmi sem hiányzott a csomagból, de hiányozhatott is volna. Úton visszafelé a feladott csomagomat lelakatoltam.
Beültün kegy taxiba, majd irány a város, ami jó messze van. Este Annával és Edittel hármasban vacsoráztunk, Anna szerette volna megismerni főszerkesztő-helyettes nővéremet. Nos megismerte. Egy négycsillagos szálloda éttermében foglaltunk asztalt, amikor mondtam a nevem, a pincér a telefon túloldalán rögtön magyarra váltott - igaz tört magyar volt - rendkívül jólesett. Onnantól mindenkinek őket ajánlom majd, az biztos. Az étel finom volt, a kiszolgálás is nagyszerű volt, a hely is szép. Egyedüli probléma, hogy a dohányzó részbe kaptunk helyet, és jöttek is dohányzó emberek - erre már nem terjedt ki a figyelmük.
Másnap délelőtt Ákossal édesanyáméknál a Monostoron játszódtunk kint. MAjd délre aludtunk mind a ketten, este pedig Edit anyósáékhoz mentünk fel a kertbe, ott miccset sütöttünk, söröztünk, jól éreztük magunkat.
Csütörtökön volt a Nokia sajtóesemény. A rendezvény végére az egész utcában elvették az áramot, így a vécére gyertyával tudtunk csak bemenni - a nap erősen sütött, így a termet kellőképpen kivilágította. Érdekes volt román sajtótájékoztatón ülni, rég voltam hasonlón, vagy voltam én egyáltalán? Nem is emlékszem... Délután a Szabadságnak volt a nyeremény sorsolása, estére eléggé kifáradtam.
Pénteken reggel találkoztam egy volt osztálytársammal, előtte meglátogattam édesapámat új munkahelyén, az Apáczai líceumban kapus.
Szombaton reggel esett az eső, így ebédelni mentünk fel a Monostorra édesanyámékhoz. Újabb délutáni alvás, majd mégis úgy döntünk, hogy kimegyünk az erdőbe, egészen a rejtett forrásig. Az úton arrafelé teljesen elámulok azon, hogy a jól ismert erdő hogy megváltozott. A rejtett forrásnál vizet veszünk, iszunk. Ülünk a napon többnyire, beszélgetünk és lustálkodunk. Az úton visszafelé Ákos tarkóján észreveszünk egy kullancsot, így hazafelé megszaporázzuk lépéseinket, amint van használható térerő Edit telefonál, majd az Urgenta-ra vagyis a Sürgősségi-re visszük Ákost. Azt reméljük, ott szépen kiveszik a kullancsot, végül is szépen kivették, de csipesszel, a kis kullancsot pedig benzinnel kábították. Ákosnak tetanuszt adtak, volt is sírás. Az orvosok "profizmusát" dicséri, hogy nekünk jut eszünkbe átnézni Ákos többi testrészét, hogy nincs-e még további kullancs. Sajnos volt egy sokkal kisebb Ákos lábán, a nadrág alatt. Vissza a rendelőbe, Ákos nagyon el van keseredve, hogy újabb injekciót kap, ígérem neki, hogy nem lesz újabb szuri, de nehezen hiszi el. Otthon gyors fürdés, újból átvizsgáljuk Ákost, de nincs újabb kullancs.
Vasárnap otthon a filmeket másolom a merevlemezre, amiket illegálisan töltöttünk le a netről. Majd kimegyünk a repülőtérre, a 30-as busz és a 8-as busz is kell oda. Mindenki elkísér. Ákos nyilván mindent meg akar nézni és tapogatni, távolról nég repülőt is lát. Van egy plakát, hogy június 7-én légiparádé lesz a repülőtéren, ingyenes, úgy hogy szólok, menjenek el. A kis repülőtéren négy check in pult, mindegyik felé egy táblára van kiírva a légitársaság neve és hogy hova repül. Sokan vannak, mert akkor indul a frankfurti járat is. Biztonsági ellenőrzés gyors, majd egy kis váróteremben tömörülünk. Az egyetlen repülőtéri bolt nem nagyobb egy sarki trafiknál, a megszokott termékeket lehet ott vásárolni, kevés a román specialitás. A kifelé vezető ajtónál egyszer csak megjelenik egy busz, majd egy néni, aki elordítja magát La Frankfurt - vagyis a frankfurti járatra tartó utasok mehetnek. Majd jött egy másik néni, aki elordítja magát La Budapesta! és akkor a budapesti járat utasai tömörülnek szépen.
A buszról még megfigyelem, hogy a néni a beszállókártyák megszámolásával ellenőrzi az utasok meglétét. Modern és megbízható, igaz, bármilyen esetben használható ez a módszer. A kis gépet visszafelé úton fényképezem le jól és hosszasan. Újból 40 perc a levegőben. A járatról négyen voltunk, akik Budapestig utaztunk, a többi átszálló utas volt. Csomagjainkra várni kell tíz percet, majd jön Tibi, és véget ér a kolozsvári kaland.
 |
| Repülőgép Kolozsvárr |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése