A vidéki élet

Lassan két hónapja, hogy falun élünk - vagy ahogy a fővárosban mondanák vidéken. Ez a vidék gyönyörű. Ha kinézek a nappali ablakán, akkor a szomszéd zöld kertjét látom - nincsenek házak az út túloldalán, illetve egyy szép nagy hegyet - magyar viszonylatban ez már hegy, erdélyi viszonylatban még csak dombocska lenne - tetején egy kis torony. Ezt a tornyot a 21-es főúton már messziről látni, ilyenkor tudjuk, hogy még 10 perc út van hazáig. Mert munkába a nagy városba járunk - épp utoljára számoltam ki, hogy 54 ezer forintot költöttünk benzinre egy hónapban, a mai tankolást nem számítva. A nagy város 73 kilométerre van tőlünk - vagyis a garázs, ahol eddig tartottuk autónkat. Onnan tudom ezt olyan jól, mert 29000 kilométert mutatott az óra, mikor legutóbb én vezettem az autót, és kitérő nélkül jöttünk haza, és 29073-nál állt meg az udvaron a mutató. A garázst ebben a hónapban bezárják, tehát még egy hónapra valahol kell újabb autómegőrzőt fizetni. Vicces volt egyébként, autóért a garázs szinte annyiba került, mint az albérlet 52 négyzetméternyi házra - ez azt jelenti, hogy a ház olcsó, a garázs meg kurva drága (volt).

De elkalandoztam, a vidéki élet szépségeiről regéltem volna. Hogy friss a levegő, hogy süt a nap. Hogy ha reggel korán a hálószoba félig kinyitott ajtaján álmosan kitekintek, akkor a piros ébredni készülő eget látom. És hogy zöld ha a teraszajtón kitekintek, akkor egy óriási lombozatú zöld diófa foglalja el a panoráma nagy részét - ettől az alatta lévő burjányok még látszanak, de hát azt is kigyomláljuk szépen lassan.

Aa ház előtt, az utca mellett is valaha szebb időket látott kis kertecske van. Tavasszal hóvirágok, majd ibolyák, majd gyöngyvirágok jönnek sorban, azután előmerészkednek a tulipánok is - olyan véletlenszerűen, azok kelnek életre, akik a zord telet, a gyomnövényeket túlélték. Tornászás gyanánt elkezdtem itt ásni a tegnap - a sok gyomot valahogy ki kell irtani. A gyöngyvirágokat nem mertem kiásni, mert olyan szépek - de muszáj lesz, majd teszünk másfélét helyettük.

A terasz egy nagy lépcsővel köti össze magát az anyafölddel. Ennek a földnek a megszelídítésébe kezdtünk el: kiszedtük a gyomokat, a köveket, szépen elvetettük fűmaggal, ami azóta már ki is nőtt és Gyula bátyja már le is vágott. Apropó, föld, tudjátok, hogy mi a dórincs? Én sem tudtam két hónapja, de megtanultam: a dórincs a hógolyó megfelelője, csak hogy földből van. Ezt az összeálló földdarabot kell az ásóval vagy kapával szétvágni, hogy ... nem is tudom miért, de ezt kell vele tenni.

Ja saját nagy szemetes kukánk is van. Nem tudtuk, hogy itt milyen kukát szokás tartani, ezért a legnagyobbat vettük meg, 220 literes. Használtan vásároltuk, fekete és kék teteje van, és ami fontos kerekeken gurul, könnyen emelhető. A szemetesek mindig lelkiismeretesen kiüritík, majd egy titokzatos valaki gondosan a ház mellé húzza. Gyanúnk szerint ez Gyula bátyja, de sajnos még soha sem láttuk ezt a mozdulatot. A szemetes pénteken jön, ezért reggel már ki kell tenni a ház elé a kukát. Már ha azt szeretnénk, hogy kiürítsék. Noha 220 literes, soha sem telt meg - csak félig. Ezek az emberek tudhatnak valamit az átlagos szemét mennyiségéről.

Hogy ha még nem aludtatok el, akkor azt is megtudhatjátok, hogy a kertben gyümölcsfáink is vannak, és amint azt Ákos is felfedezte, két málnabokor. Kicsit kicsik a szemek, de a mi málnabokrunk! A diófa mellett van egy öreg körtefa, egy beteges nagyszemű cseresznyefa, egy kicsi kajszibarack fa. Ibi néni és Gyula bátyja ültetett nekünk meggyfát, almafát, kajszibarack fát, szilvafát - lesz gyümölcs minden hónapban bőven. A májusi cseresznyefával kezdődik a gyümölcsfieszta, majd jön a júniusi cseresznye, meggy, majd a kajszi barack. Szerintem az alma és körte egyszerre, úgy szeptember felé érik majd. És végül ugye a dió, amiből mindig annyi van, hogy nem tudni mit csináljak vele. A tavaly kevesebb volt - egy része megfagyott - azt mind megtörtem és Ibi néninek ajándékoztam - ő legalább finom sütiket készített belőle.

Eper is szokott lenni, de az kevés. Idén a szomszédok láttak el finom eperrel, tegnap épp egy kosár barackot kaptunk tőlük - náluk hamarabb érett be. No meg uborkát, salátát ... minek nekem kínlódni a saját kertemmel? :-D

Ha vidéken lakik az ember, akkor legyen autója, olyan szomszédja, akinek van autója, biciklije vagy legyen pénze vonatra és buszra. Noha a busz a legközelebbi városig, Pásztóig 200 forint - 7 és fél kilométer - a BKV ennél drágábban viszi el az embert. Vonat is jár, motorinás - gázolajas - motorral húzzák a szerelvényeket, eléggé kulturált. Ma elbicikliztem Pásztóig - ez háromnegyed óra - vásároltam kenyeret, de mivel eleredt az eső, elkarikáztam a vonatállomásig, és pont ott volt a vonat Püspöki felé. Feltoltam a bikilit, kértem volt tőle jegyet, de mikor meghallotta, hogy Püspökiig megyek, azt mondta, hagyjam :-D. Így ingyen utazhattam. Nem tudom megmondani ezért a vonatjegy mennyi. Egyelőre ennyi. Ha már elaludtatok, akkor szép álmokat, ha ezután álmosodtatok el, akkor is jó pihenést!

Maffiázás

Adott egy falu, lakosai között van bizonyos számú maffiózó, van egy rendőrfőnök és vannak az ártatlan polgárok. A maffiózók sorban gyilkolják meg a lakosokat, a rendőrfőnök pedig lázasan próbálja kideríteni, hogy kik a gyilkos maffiózók. De nyomoznak a lakosok is, eléggé intenzíven, és a végén vagy meghalnak, vagy pedig sikerül legyilkolászni az összes lakost. Hát körül-belül így írható le kedvenc társasági szórakozásunk, a maffia. Ezt játszottuk tegnap este is, öt kört sikerült legyúrni, mindenki nagyon, de nagyon élvezte. Vagy próbálta élvezni. A szabályok egyszerűek, sok emberre van szükség, egy játékvezetőre és hát a szórakozás garantált. Hogy most pontosan hogy is kell ezt játszani, meg miért is érdekes, nos hát nem érdemes leírni. Ha valakit érdekli, akkor szóljon, meghívjuk egy játszmára.